Mecseki Mikulás

Helyszín: Mecsek
Táv: 12,2 km
Szint: 435 m
Időpont: 2013.12.08.
Rajthely: Pécs

Ismét elérkezett a december és vele együtt természetesen az immár elengedhetetlen "Mecseki Mikulás". Idén rendhagyó módon vasárnap került megrendezésre a túra, ami évről évre egyre több embert mozgat meg, most sem volt ez másképp. A túra könnyed 12 km-vel nem jelent túlzottan nagy kihívást, kicsiknek és nagyok is egyaránt könnyen teljesíthető. 

Kellemes decemberi reggelen érkeztünk meg a Kardos úti kulcsosházhoz, ahonnan szép kényelmesen 8.30-kor rajtoltunk el. A túrának idén is Andival vágtunk neki, immáron 3. alkalommal. Télhez képest meglepően jó időnk volt, kicsit hűvösebbre számítottam, így a rajtot követően gyorsan könnyítettünk is a menetfelszerelésen. A kulcsosháztól nagyjából 300 métert tettünk meg a sárga háromszögön, amikor a piros jelzésen balra fordulva Remeterét felé vettük az irányt (1. kép).

Könnyed erdei szakasz, nagyjából végig szintben halad a kijelölt útvonal. Menet közben a Mecseki zöld és a zöld kör jelzése is keresztezte az utunkat, de mi továbbra is a piroshoz ragaszkodva kanyarogtunk tovább (2. kép).

Nagyjából 4 km megtétele után meg is érkeztünk a Remeterétre. Az esőbeállón és környékén már kezdtek mutatkoztak a tél első jelei némi hó formájában (3. kép). 

Remeteréttől a Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kéktúra útvonalán indultunk tovább Büdöskúthoz, első ellenőrző pontunkhoz. Bal kéz felől párhuzamosan haladtunk az Orfűi úttal, továbbra is szintben. A pont előtt nem sokkal a sárga kereszt is becsatlakozik a kék mellé, majd a két jelzés közösen, meredek lejtőn ereszkedett alá. A völgybe a Büdöskút forrása mellett érkeztünk le (4. kép).

A pontot néhány méterrel arrébb, Büdöskúti-kulcsosház (Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kéktúra igazoló pont) dombja alatti kis esőbeállónál találtuk. Ezzel el is érkeztünk túránk feléhez. Amíg Andi intézte az igazolásokat, addig jutott némi idő kicsit körbenézni a völgyben és pár fotót készíteni (5. kép).

Miután hitelesítettük az itinereket utunk egy darabon visszafelé vezetett. A már ismerős sárga kereszt meredek, de azért nem túl hosszú lejtőjét leküzdve visszatértünk a dombtetőre, ahol a kék jelzést magunk mögött hagyva Lapis felé vettük az irányt. Az elágazástól továbbra is hosszan haladtunk felfelé, de szerencsére mindezt nem túl meredeken. Lapis előtt nem sokkal a Remeterét felől érkező zöld kereszt keresztezte utunkat, innentől ismét szintben haladtunk tovább. Kisvártatva meg is érkeztünk a Lapisra (6.kép).

Lapistól ismét hegymenet következett fel a Tubesre. A szervezők itt két opcionális utat adtak meg, a túrázóra bízva, hogy melyiket választja. Mi a rövidebb, de meredekebb sárga jelzés mellett döntöttünk. A másik lehetőség a kicsit barátságosabb, lomhán szerpentinező piros háromszög lett volna. A lényeg azonban ugyan az, cél a János-kilátó, második ellenőrző pontunk (7. kép).

A Tubesnél már csak 3 km-re voltunk a céltól. Pecsételést követően indultunk is tovább, a sárga jelzést követve végig a gerincen. Hamarosan elhagytuk jobb kéz felől a Kis-Tubest, majd a Rotary-körsétány keresztezi az utunkat (8. kép).

Egészen a Misinához vezető műútig ereszkedtünk le, ahonnan még egy utolsó emelkedőnek vágtunk neki. Immáron a piros, illetve sárga háromszög is becsatlakozik a sárga jelzésünkbe, így érkeztünk meg a TV-toronyhoz (9. kép).

Ezzel le is küzdöttük a túra utolsó komolyabb kihívását. A TV-toronytól a célig már csak a sárga háromszöget követve haladtunk lefelé szerpentinezve. Az állatkert sarkában lévő Mária oltárat érintve fordultunk rá a célegyenesre (10. kép).

11 órára már a célban is voltunk. A jó időben nagy volt a nyüzsgés a kulcsosháznál, főleg a teás asztalnál. A tea mellett a rendezők még mikuláscsomagokkal is jutalmazták a sikeres teljesítéseket. Mi is hamar leadtuk az itinerünket igaozlásra (11. kép), majd kortyoltunk némi meleg teát a túra fáradalmaira.

Összességében elmondhatom, hogy jó túránk volt, hozta a szokásos színvonalat. Szép időben, jó útvonalon és a célban kapott mikuláscsomagért külön piros pont. Aki a kihívásokat szereti annak talán nem ez az ideális túra, mert inkább kirándulásnak mondanám mint teljesítménytúrának, de szerintem mindenképp megérte rászánni egy vasárnap délelőttöt.