Télies Mecsek 35

Helyszín: Mecsek
Táv: 34,9 km
Szint: 1350 m
Időpont: 2014.01.11.
Rajthely: Pécs

A Mecsekben is megkezdődött a 2014-es túraszezon, ahol idén is - mint minden évben - a "Télies Mecsek"- indította az újévet. Korábban "Téli Mecsek" néven futott túra két éve már "Télies Mecsek" néven kerül megrendezésre, változatlan útvonalon.

A rajthely az Éger-völgyi Teca Mama Kisvendéglőnél volt, ami Nyugat-Mecseki túrák kedvelt kiindulópontja. A helyi túrázók körében nagyon népszerű és könnyen megközelíthető, ezért népes mezőnyre lehetett számítani. Andival 7 órakor érkeztünk meg a rajtba, ahol már javában zajlott az élet és gőzerővel folyt a nevezés. Mi sem tétlenkedünk sokáig, 7.10-kor már neki is vágtunk a "Télies Mecsek 35"-ös távjának. Az itiner szerint az Éger-völgyön áthaladó zöld jelzést kellett követnünk, ahol azonban még javában zajlik a tó megtisztítási, ezért a völgy főbejáratától mintegy 50 méterrel arrébb, jelzetlen ösvényen érkeztünk meg a völgybe és folytattuk utunkat a zöld jelzésen. Éger-völgyet elhagyva a meredek völgyoldalban szerpentinezve haladtunk Éger-tető irányába. Hangulatos, élénkzöld mohaszőnyeg borította lejtőkön végül a Mohosi-kis-kút érintésével meredek emelkedővel értük el a hegytetőt. A túra első szakasza egyébiránt nem volt túl bonyolult az első ellenőrző pontig végig csak a zöld jelzést kellett követni (1. kép). 

Éger-tetőt követőn jóval pihentetőbb, lankásabb szakaszok következtek, lehetőséget biztosítva egy kicsit  a pihenésre. Az út jó darabon kanyargott még a Jakab-hegy erdős D-i lejtőin, mígnem egy éles jobb kanyarral a zöld jelzés megindul a hegytető irányába. A hosszú meredek szakasz, végig csak felfelé, ami elég megerőltető tud lenni. Szerencsésre többnyire járható erdei utakon haladtunk, néhány helyen azonban ahol a Jakab-hegy fő tömegét alkotó vörös homokkő a felszínre bukkant kicsit sziklásabb, kövesebb volt az út, ezért a néhol vastag avarban figyelni kellett, hogy hova lépünk. A lehullott leveleknek köszönhetően azonban néha olyan dolgokat is megláthatunk, ami sok esetben rejtve maradnak a kíváncsi szemek elől (2. kép).

Miután leküzdöttük a hosszú emelkedőt kissé fáradtan, de annál lelkesebben érkeztünk fel a hegytetőn található fennsíkra. Reggeli ébresztőnek ideális volt ez a 405 méteres szintkülönbség ami Teca Mamától idáig várt bennünket. Az esőbeállóval egybeépített kilátó torony tövében, lobogó tábortűz mellett vártak a krisna híveknek öltözött pontőrök. 

Azt hogy pontosan milyen okból kifolyólag öltöznek krisnánoknak minden évben, azt sajnos nem tudom, de ahogy megfigyeltem az elfogyasztott pálinkamennyiséggel egyenes arányosságban mélyült a hitük is. Mindenesetre mi köszönettel vettük magunkhoz a finom Milka csokikat és folytattuk tovább utunkat Orfűre továbbra is a zöld jelzésen.

Átkeltünk az esőbeálló melletti kis réten, majd a Pálos kolostor romjai mellett hosszas lejtmenetbe kezdtünk a Jakab-hegy É-i oldalában. Egy rövid szakaszon csatlakozott jelzésünkhöz a Dél-Dunántúli Pirostúra jelzése is, majd rövidesen a Pipás-forrás irányában tovább is állt. Mi a zöldön felkapaszkodtunk egy kisebb emelkedő után a Körtvélyesi-hátra, amit lent, jobb kéz felől a Szuadó-völgy kísér végig. A hegyhátnak az Orfűi műút vetett véget amin pár száz méter megtétele után ismét bevettük magunkat az erdőbe. Orfű D-i részét érintve követtük a zöld jelzést egészen a Mecsek Házáig, második ellenőrző pontunkig (3. kép). 

Frissítést (finom forró teával és téli fagyival vártak minket) követően a bicikli út meredek emelkedőin hagytuk el Orfűt. A bringa út ezen szakasza nem viccel, több helyen is 10%-os meredekségű, így Orfű lapos vidékét magunk mögött hagyva csakhamar ismét a hegyek között találtuk magunkat. Mielőtt még utunk a sárga kereszt jelzésbe csatlakozott volna a kopasz fák ágai között még egy utolsó pillantást vethettünk az alattunk elterülő üdülőfalura (4. kép).

A sárga kereszt jelzését követve hosszan kanyarogtunk víz mosta szűk kis szurdokokban, amit néhány száz méter után széles eredi utak váltottak fel. Télhez képeset megannyi nyíló erdei virág tarkította a meredek erdős domboldalakat (5. kép).

Éles balkanyarral távolodtunk el a párhuzamosan futó Pécsi műúttól mélyebben bevetve magunkat az erdőrengetegbe. Útközben néhány hatalmas víznyelő mellett is elhaladtunk, majd némi kaptató után Büdös-kútra érkeztünk (6. kép).

Itt újabb ellenőrző pont következett, ezúttal azonban csak mindenki magának intézte a jelölést. A képen látható kulcsosháznál találhatjuk a Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kéktúra igazolópontját is. Büdös-kúttól a továbbiakban nagy hullámvasút következett. Először hosszú elnyújtott emelkedőn felkapaszkodtunk a sárga jelzésen található Erdei-keresztig, majd az erdei úton átbukva lefelé haladtunk Büdös-vízig. Újfent meredek kaptató következett, keresztezve a Mecseki Zöld jelzést. Végül csak sikerült elérni a hegytetőt, amin átbukva igen meredeken haladtunk lefelé a Nagy-mély-völgy irányába. A völgy bejáratától a továbbiakban a piros jelzést követve ereszkedtünk le a völgybe. Nagyon jó tempóban tudtunk lefelé haladni, ezért hamar el is értük a szépen kiépített Kánya-forrást (7. kép).

Csodálatos arcát mutatta az egész völgy, ahova pont jókor, gyönyörű napsütéses időben és tavaszi hangulatban érkeztünk meg. Ilyen időben kissé komikusan csengett a "Télies Mecsek" elnevezés. A verőfényes napsütésben csak úgy kavarogtak a színek: a mohák zöldje, a levelek narancs és vöröses árnyalatai, a sziklák szürkesége, a fák barnasága......leírhatatlan. A völgyet a bő vízzel folyó patak a kis zúgóival , kanyarulataival tette igazán idillivé (8. kép).

A völgyben hosszan végigkanyargó hangulatos erdei ösvényeket járva az ember szinte eltörpült a hatalmas fák árnyékában. Valami hasonló érzés fogott el, ahogy Andit láttam szlalomozni keresztül az erdőn (9. kép).

Sok gyönyörű kincse rejlik még a Mecsek hegy-völgyei között, de szerintem a Dél-Dunántúli Pirostúra (10. kép) legszebb szakasza kétség kívül itt található!

Sajnos bármennyire szép is a Nagy-mély-völgy, azonban  nem maradhatunk örökké. A patakon még egyszer, utoljára átkelve hagytuk el a völgyet és a zöld jelzést követve folytattuk utunkat a szintén nem csúnya Petnyák-völgyben. Nem is kellett sokat haladni, hogy elérjük a völgy nevezetességét, a meseszép Ágnes-vízesést (11. kép).

Miután a megcsodáltuk a vízesést kisvártatva átkeltünk a patakon. Még egy darabon a patakot követve kanyargós ösvényen érkeztünk el a Melegmányi-völgybe tartó piros kereszt jelzést (12. kép).

A piros kereszt elágazójától nem messze a Melegmányi-völgy gyönyörű mésztufa lépcsőinél 4. ellenőrőz pontunkhoz érkeztünk. A lépcsőket létrehozó kis patak csendesen bukdácsolt le a több méteres magasságból (13. kép)

A pontban kapott sportszeletek elfogyasztása után újult erővel vágtunk neki a következő szakasznak. Szükség is volt az energiára, mert miután magunk mögött hagytuk az Anyák-kútját, nagyon hosszú és meredek emelkedőn értünk fel az Árpádtetőre vezető műútra. Az aszfaltúton átbukva továbbra is a piros kereszten egészen a Rábay-fáig ereszkedtünk vissza. A több túraútvonal csomópontjában fekvő fától mi a piros jelzést követtük É-i irányba, továbbra is lefelé tartva. Lassan magunk mögött hagytuk jobb kéz felől a Kantavári-forrást, majd a Kantavárat is és végül az erdőből kiérve ismét egy meredekebb emelkedő következett. A kissé sáros, ragadós kaptató legyűrése után a Misina É-i lábánál elterülő Kis-rétre érkeztünk. Innét már jobbára szintben haladva, a sípályát keresztezve hamarosan Dömörkapuhoz érkeztünk. Újabb ellenőrző pont és frissítés, majd irány a Misina. A sárga jelzés sziklás, néhány kanyarral tarkított emelkedőjén közelítettünk a hegytetőre. Pár helyen, ahol a szétnyíló ágak kuszasága engedte, szép rálátás nyílott a távolban magasodó Hármashegyre és Zengőre. Az emelkedő vett még egy utolsó lendületet és végül felértünk a Tv-toronyhoz (14. kép).

A Tv-tornyot hátunk mögött hagyva, NY irányba haladva hosszú gerinctúra vette kezdetét a sárga jelzésen (15. kép).

Misinától először a Kis-Tubesre kapaszkodunk vissza, majd azt követően a Közép-Mecsek legmagasabb pontjára, a Tubesre vezet az út. Végül a János kilátó érintésével hagyjuk el a gerincet (16. kép).

A Lapisra leérkezve, az Orfűi úton átkelve kisvártatva balra, a zöld kör jelzésre kanyarodtunk. Nagyon hosszú és meredek lejtmenet következett, sokszor a levelek között megbújó nagyobb kődarabok miatt nehezen járható úton. Idő közben a piros jelzés is keresztezte utunkat, de mi maradtunk továbbra is a meredek partoldalak között kanyargó zöld körön (17. kép).

Lassan elértük Pécs első házait, de az útnak még messze nem volt vége, a jelzésünk még hosszan vezetett a házak között. Az utolsó néhány száz métert már a zöld jelzésen megtéve érkeztünk vissza Teca Mama kisvendéglőjéhez. Nem a legjobban időzítettük az érkezést, ugyanis rengetegen voltak előttünk, de miután kivártuk sorunkat mi is magunkhoz vehettük a megérdemelt (teljesítésszámmal változó) kitűzőt és oklevelet, meg persze a finom virsliket!
Összességében azt kel hogy mondjam, ismételten nagyszerű túrát zártunk. A rendezők tényleg kitettek magukért: a szolgáltatásokra abszolút nem lehetett semmi panasz, a túra nagyon szép útvonalon vezetett végig, különösen a Nagy-mély-völgy volt mesés, és még az idő kiváló volt (bár egy kis hó azért mégsem lett volna rossz). Azt hiszem jövőre nekivágok annak az 5. teljesítésnek is! :)

Dombay-tó Maraton

Helyszín: Mecsek
Táv: 43,7 km
Szint: 1880 m
Időpont: 2013.12.28.
Rajthely: Dombay-tó - Pécsvárad

Nem is nagyon tudnék elképzelni méltóbb befejezést az idei túraszezonnak, mint a Dombay-tó Maratont! A túra mára már fogalommá vált a helyiek körében és számos embert vonz az ország egyéb részeiről is. Minden évben magas színvonalon megrendezett túra gyönyörű helyeken kanyargó útvonallal, bőséges szolgáltatással; kell ennél több? 

Idén Andival a maratoni távot tűztük ki célul, ezért korai rajttal vágtunk neki a távnak, hogy elkerüljük a délutáni korai sötétedést. Úgy számoltam, hogy fél 5 körül már sötétedik, így 6.35-kor indultunk el. Az ifjúsági táborból a zöld keresztet követve É-i irányba hagytuk el a települést, majd a falu határában a piros kereszten kezdtük meg a kapaszkodást a Zengő D-i lejtőin. A hosszan elnyúló, de nem túl megerőltető emelkedést hirtelen meredek hegymenet váltotta fel, amint utunk becsatlakozott a sárga jelzésbe és K-i irányból a Zengő csúcsa felé vettük az irányt. A gerincen haladva kicsit ellaposodik a terep az esőbeálló környékén, lehetőséget biztosítva, hogy szusszanjunk egyet az utolsó emelkedő előtt. A D-i lejtőkön felfelé haladva egyébként kellemes, már majdnem meleg időnk volt, de a gerincre felérve teljesen megváltozott az időjárás, hideg, szeles idő volt és nagy köd borított mindent. A látási viszonyok igencsak lecsökkentek, de azért az eltévedéstől nem kellett tartani. Hamarosan meg is érkeztünk a kilátótorony lábához, ahol első ellenőrző pontunk volt (1. kép)

Pecsételés után továbbra is a sárga jelzésen haladtunk. Meredek, a felázott talajtól kicsit csúszós  ösvényen ereszkedtünk le Zengő É-i oldalán. A hegyről leérve Püspükszentlászló irányába haladtunk, míg a kék négyszög becsatlakozik a jelzésünkhöz. Az utolsó pár száz méter nagy dagonyázás volt, ami nem sok jót vetített előre aznapra. Az elágazásnál egy fára kihelyezett kódot kellett feljegyezni, majd a kék négyszögön tovább Réka-kunyhó irányába. Eleinte műúton, majd ismét erdei úton ereszkedtünk le a kulcsosház völgyébe (2. kép).

Réka-kunyhótól továbbra is a kék négyszöget követve indultunk Kisújbánya irányába. Ismét elnyújtott kaptatón haladtunk felfelé mígnem elértük a Somos-hegy lábát. Aki már járt Dombay-tó túrán annak nem kell bemutatni ezt a helyet. Talán az egyik legnagyobb kihívás a túrán, mert rövid szakaszon hirtelen nagy szintkülönbséget kellet leküzdenünk (3. kép).

Annyi szerencsénk volt idén, hogy viszonylag száraz volt a talaj, így nem csúszott annyira, mint hóban, vagy sárban, amikor igazi extrém sport itt feljutni. Külön érdekesség volt idén, hogy rengeteg illatos hunyor (Helleborus odorus) tarkította a hegyoldalt (4. kép).

Végül is csak leküzdöttük az emelkedőt. A hegytetőre felérve a 2. ellenőrző pontunkhoz érkeztünk. A pont közvetlenül egy emlékmű mellett volt, amit sajnos nem tudok, hogy pontosan mi célból is van ott (5. kép).

A hegyről lefelé szalagozást követtünk amit egy éles bal kanyarral elhagyva a Mecseki Zöld túra nyomvonalán folytattuk tovább egészen a szamárpihenőig (6. kép). Itt az eddig együtt haladó résztávok szétváltak, a 25 és 30 Püspökszentlászló felé a zöldön, míg 35 és Maraton Kisújbánya felé haladt a kék négyszögön. 

Kisújbányára leérve végig a patak mentén haladva szeltük át a települést, majd kisvártatva a falu központjához érkeztünk. Az itt található kulcsosház egyben a Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kéktúra igazoló pontja is. Innét a Dél-Dunántúli Kéket követve meredek aszfaltos úton hagytuk el a települést. Egészen a sárga jelzésig haladtunk, amin egy jobbost véve rövid meredek hegymenet következett a Cigány-hegyre. A csúcson található kilátó lábánál elértük a következő pontunkat, immár a harmadikat (7. kép).

Ekkor már gyönyörű napsütéses időnk volt, nyomokban sem emlékeztetett semmi arra, hogy most elvileg tél van. Amíg Andi intézte az igazolást és némi frissítőt vételezett magához, addig felszaladtam a kilátóba körülnézni egy kicsit. A ragyogó időben gyönyörű panoráma tárult elém. Míg a Zengő és a Hármas-hegy csúcsa sejtelmes ködbe burkolózott, addig  a teljes Mecsek napfényben úszott (8. kép).

A kilátótól leereszkedtünk a kék kereszt jelzésen és É-i irányba folytattuk utunkat. A sárga keresztet elérve jobbra fordulva haladtunk pár száz métert, majd szalagozást követve toronyiránt megindultunk a Szószék csúcsa felé. A terep lustán emelkedett, nem volt nehéz, viszont a szalagozást követni annál inkább. A kopott fehér-piros, rövid szalagokat nem volt könnyű kiszúrni a narancs-barnás-pirosas háttérben. Kicsit belassultunk mert nagyon kellett fürkészni az utat, de végül is felértünk a hegytetőre ahol újabb kódot kellett feljegyezni (9. kép).

A gerincen haladva továbbra is szalagozás mentén a nem sokkal odébb található Dobogóhoz érkeztünk. Újabb ellenőrző pont. A hegycsúcson felállított kopjafa jelzi, hogy éppen Tolna-megye legmagasabb (594 m) pontjánál állunk.
Visszaereszkedtünk a sárga jelzésre, majd D felé fordulva ismét a sárga kereszthez érkeztünk, amin egészen a Kis-kaszálóig vezet az út. Újabb kód, majd szalagozást követve igen meredek szakaszon fel a Somos hegyre (ez nem az a Somos-hegy mint a túra elején). A csúcson újabb ellenőrző pont. Elég sűrűn jöttek a pontok, de persze ez sosem gond, pláne amikor ennyi hegyet kell megmászni. Kifejezetten jól esett a sport szelet amit itt kaptunk.
Nagyon meredek szakaszon ereszkedtünk le a Vár-völgyi műútig. Röviden a piros kereszten tovább, majd a völgy túloldalán ismét felfelé a zöld kereszten haladtunk D-i irányba. Hosszú meredek emelkedő vezetett felfelé, amit külön nehezített, hogy végig hatalmas sárban kellett dagasztani. Felérkezvén kis pihenő után folytatódott a hullámvasút, először leereszkedtünk a Szederindás-kúthoz....(10. kép)

.....majd hosszan, meredeken felfelé a kék keresztig, majd a gerincen átbukva továbbra is a piros körön ismételten le a Hidasi-völgybe. A völgybe leérkezve utolsó kódunkat is feljegyeztük majd Pusztabánya felé indultunk tovább a kék jelzésen. Jól járható szép ösvényen kanyarogtunk a völgyben, ami minden évszakban a legszebb arcát tárja elénk. Olykor még a természet erejét is megcsodálhatjuk (11. kép).

A völgyet a zöld kereszten hagytuk el, a változatosság kedvéért felfelé. Sáros, fárasztó emelkedőn érkeztünk Pusztabányára, ahol meleg teával és almával vártak már a pontőrök (12. kép).

Frissítést követően mintegy 2 km-es etap következett Püspökszentlászlóra. Az üveghutákat jobb kéz felől elhagyva a Kis-tóti-völgyben ereszkedtünk le a kék háromszög mentén, amely egészen Püspökszentlászlóig kísért minket. Néhány helyen különös zöld jelzést is megfigyelhetünk, amik a pusztabányai üveghutákhoz vezető tanösvény jelzései (13. kép).

Püspökszentlászlón a Bazsarózsás kulcsosházban, a püspöki kastéllyal (ezúttal sajnos zárva volt) szemben volt a következő ellenőrző pont. Itt aztán akad minden földi jó, káposztás béles, mákos/diós bejgli és nem utolsó sorban a kedvencem: mecseki füvekből készült tea. Kellett is töltekezés, hiszen újfent kemény szakasz következett. Utolsó kihívásként még le kellett gyűrni a "rettegett" Hármas-hegyet.
A falut elhagyva a kék négyszögön majd Pap réthez felérve a zöld kereszttel közösen érkeztünk meg a hegy lábához. Innét már csak a zöld kereszt maradt meg és irány a csúcs. Kanyargós meredek szakasz következett, de sokkal jobban haladtunk mint számítottam. Közben pár fotóra is volt energiám, mert a gyönyörű kilátás megkívánta (14. kép).

Mielőtt a zöld kereszt elérte volna a műutat, mi szalagozásra váltottunk majd pár száz méterrel arrébb végül mi is a műútra értünk ki. Kisvártatva már a csúcson is voltunk, utolsó előtti pontunknál, ahol tradicionálisan idén is pálinkával várják a megfáradt túrázókat.
Frissítés után szalagozáson hagytuk el a hegyet, meredeken lefelé, ágas-bozótos utakon. Nem a legideálisabb útvonalon, de hát ez van. Hamarosan az ismerős zöld kereszt következett. A Hotel Kövestetőt érintve Hosszúhetény felé vettük az irányt. Ismét szalagozás mentén értünk ki az erdőből, majd egy nagy legelőt keresztezve már Hosszúhetényhez is érkeztünk. Lent a Tavasz vendéglőben forró teával vártak minket. Ezzel le is tudtuk utolsó pontunkat, irány a cél! A lassan ereszkedő nap gyönyörű fényeiben hagytuk el a települést, eleinte a sárga háromszöget, majd ismét szalagozást követve (15. kép).

Eddig minden évben hatalmas dagonya fogadott bennünket ezen a szakaszon, de meglepő módon idén ennek nyomát sem láttuk. Nagyon jól járható úton tudtunk haladni (16. kép).

Az utolsó kilométerek is tartogattak még meglepetést. Déli iránybán végig köd ülte meg a völgyet egészen Pécsig, sejtelmes látványt kölcsönözve a távolban húzódó épületeknek és fáknak (17. kép).

Miután kigyönyörködtük magunkat lassan bebandukoltunk a célba. Már nagyon ácsingóztunk a minden évben elengedhetetlen finom paprikás krumplira. Idén sem kellett csalódnunk , 43 km után nagyon jólesett a meleg étel. :)
Végül is kereken 9 óra után értünk be, még jóval sötétedés előtt. Ez egy tökéletes nap volt egy tökéletes túrán.

Mecseki Mikulás

Helyszín: Mecsek
Táv: 12,2 km
Szint: 435 m
Időpont: 2013.12.08.
Rajthely: Pécs

Ismét elérkezett a december és vele együtt természetesen az immár elengedhetetlen "Mecseki Mikulás". Idén rendhagyó módon vasárnap került megrendezésre a túra, ami évről évre egyre több embert mozgat meg, most sem volt ez másképp. A túra könnyed 12 km-vel nem jelent túlzottan nagy kihívást, kicsiknek és nagyok is egyaránt könnyen teljesíthető. 

Kellemes decemberi reggelen érkeztünk meg a Kardos úti kulcsosházhoz, ahonnan szép kényelmesen 8.30-kor rajtoltunk el. A túrának idén is Andival vágtunk neki, immáron 3. alkalommal. Télhez képest meglepően jó időnk volt, kicsit hűvösebbre számítottam, így a rajtot követően gyorsan könnyítettünk is a menetfelszerelésen. A kulcsosháztól nagyjából 300 métert tettünk meg a sárga háromszögön, amikor a piros jelzésen balra fordulva Remeterét felé vettük az irányt (1. kép).

Könnyed erdei szakasz, nagyjából végig szintben halad a kijelölt útvonal. Menet közben a Mecseki zöld és a zöld kör jelzése is keresztezte az utunkat, de mi továbbra is a piroshoz ragaszkodva kanyarogtunk tovább (2. kép).

Nagyjából 4 km megtétele után meg is érkeztünk a Remeterétre. Az esőbeállón és környékén már kezdtek mutatkoztak a tél első jelei némi hó formájában (3. kép). 

Remeteréttől a Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kéktúra útvonalán indultunk tovább Büdöskúthoz, első ellenőrző pontunkhoz. Bal kéz felől párhuzamosan haladtunk az Orfűi úttal, továbbra is szintben. A pont előtt nem sokkal a sárga kereszt is becsatlakozik a kék mellé, majd a két jelzés közösen, meredek lejtőn ereszkedett alá. A völgybe a Büdöskút forrása mellett érkeztünk le (4. kép).

A pontot néhány méterrel arrébb, Büdöskúti-kulcsosház (Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kéktúra igazoló pont) dombja alatti kis esőbeállónál találtuk. Ezzel el is érkeztünk túránk feléhez. Amíg Andi intézte az igazolásokat, addig jutott némi idő kicsit körbenézni a völgyben és pár fotót készíteni (5. kép).

Miután hitelesítettük az itinereket utunk egy darabon visszafelé vezetett. A már ismerős sárga kereszt meredek, de azért nem túl hosszú lejtőjét leküzdve visszatértünk a dombtetőre, ahol a kék jelzést magunk mögött hagyva Lapis felé vettük az irányt. Az elágazástól továbbra is hosszan haladtunk felfelé, de szerencsére mindezt nem túl meredeken. Lapis előtt nem sokkal a Remeterét felől érkező zöld kereszt keresztezte utunkat, innentől ismét szintben haladtunk tovább. Kisvártatva meg is érkeztünk a Lapisra (6.kép).

Lapistól ismét hegymenet következett fel a Tubesre. A szervezők itt két opcionális utat adtak meg, a túrázóra bízva, hogy melyiket választja. Mi a rövidebb, de meredekebb sárga jelzés mellett döntöttünk. A másik lehetőség a kicsit barátságosabb, lomhán szerpentinező piros háromszög lett volna. A lényeg azonban ugyan az, cél a János-kilátó, második ellenőrző pontunk (7. kép).

A Tubesnél már csak 3 km-re voltunk a céltól. Pecsételést követően indultunk is tovább, a sárga jelzést követve végig a gerincen. Hamarosan elhagytuk jobb kéz felől a Kis-Tubest, majd a Rotary-körsétány keresztezi az utunkat (8. kép).

Egészen a Misinához vezető műútig ereszkedtünk le, ahonnan még egy utolsó emelkedőnek vágtunk neki. Immáron a piros, illetve sárga háromszög is becsatlakozik a sárga jelzésünkbe, így érkeztünk meg a TV-toronyhoz (9. kép).

Ezzel le is küzdöttük a túra utolsó komolyabb kihívását. A TV-toronytól a célig már csak a sárga háromszöget követve haladtunk lefelé szerpentinezve. Az állatkert sarkában lévő Mária oltárat érintve fordultunk rá a célegyenesre (10. kép).

11 órára már a célban is voltunk. A jó időben nagy volt a nyüzsgés a kulcsosháznál, főleg a teás asztalnál. A tea mellett a rendezők még mikuláscsomagokkal is jutalmazták a sikeres teljesítéseket. Mi is hamar leadtuk az itinerünket igaozlásra (11. kép), majd kortyoltunk némi meleg teát a túra fáradalmaira.

Összességében elmondhatom, hogy jó túránk volt, hozta a szokásos színvonalat. Szép időben, jó útvonalon és a célban kapott mikuláscsomagért külön piros pont. Aki a kihívásokat szereti annak talán nem ez az ideális túra, mert inkább kirándulásnak mondanám mint teljesítménytúrának, de szerintem mindenképp megérte rászánni egy vasárnap délelőttöt.

Vár a Mikulás 20

Helyszín: Budai-hegység
Táv: 19,6 km
Szint: 826 m
Időpont: 2013.12.01.
Rajthely: Szépjuhászné

Miután előző nap sikeresen letudtuk a "Budai zöld túrát", levezetésképpen vasárnap nekivágtunk a "Vár a Mikulás 20" teljesítménytúrának is. A szép napsütéses idő és a nem túl hosszú táv remek délelőtti programnak ígérkezett.

Fél órával a rajt nyitása után, 8.30-kor vágtam neki a túrának Andi és Béla kíséretében. Szépjuhásznétól elindulva a sárga jelzésen haladtunk. Rögtön egy kisebbe emelkedővel melegítettünk be a majd 20 km-es távra (1. kép). 

Nagy volt az érdeklődés, rengeteg emberrel találkoztunk a rajban és az azt követő pár kilométeren. Csupán csak 30 perce lehetett nevezni, de már több mint 170-en úton voltak előttünk. Ez kicsit meg is nehezítette a haladást az elején, hiszen folyamatosan kisebb-nagyobb csoportokat kellett kerülgetni. Nagyjából 1,5-2 km után azonban már saját tempóban tudtunk haladni. 
Idő közben utunkba becsatlakozott egy rövid szakaszon a sárga kereszt jelzés is, majd kisvártatva kereszteztük a kisvasút nyomvonalát. A terep hol lejtett, hol emelkedett, de nem volt különösebben megerőltető. Már túl voltunk a szakasz felén, amikor bal kéz felől megérkezett a piros jelzés, amit egészen Makkosmáriáig követtünk. Első ellenőrző pontunk a kegytemplom melletti réten található esőbeállónál volt. Igazolás előtt azonban még pár perc erejéig benéztünk a szépen karbantartott templomba is (2. kép)

Rövid pihenőt követően a mindössze 2,1 km-re található Normafa felé vettük az irányt. A zöld kereszt jelzést követve szinte végig csak felfelé haladtunk, közel 160 méter szintkülönbséget leküzdve. Normafa előtt nemsokkal ismételten kereszteztük a gyermekvasút sínpárját (3. kép), majd nekiveselkedtünk az utolsó nagyobb emelkedőnek.

A hegytetőre felérve gyönyörű kilátás várja az erre tévedőket. Érdemes itt megpihenni pár perc erejéig és gyönyörködni a tájban, de mivel mi épp egy napja jártunk ugyanitt a "Budai zöld túra" során, ezért ezúttal nem időztünk sokat, hanem a kék kör jelzésen a János-hegy felé vettük az irányt. Normafától a kék körtúra mindkét ága a János-hegyhez vezet de a csodálatos panorámának köszönhetően a K-i ág talán kicsit szebb. Az itiner is ezt az utat ajánlotta.
Csakhamar a János-hegyhez érkeztünk, amire a piros jelzés meredek lépcsőin kapaszkodtunk fel. A 2. ellenőrző pont a hegytetőn lévő, csodálatos Erzsébet-kilátó lábánál volt (4. kép). 

A kilátó impozáns látványt nyújtott a verőfényes napsütésben. Eddig még csak egy éjszakai túrán jártam itt, de akkor a torony sajnos zárva volt. Most viszont szabad volt a feljárás, így meg sem álltam egészen a tetejéig. Felérve lélegzetelállító látvány tárult elém, nem győztem betelni a kilátással. Néhány perces nézelődést követően azonban ideje volt továbbindulni. 
A piros jelzésen visszaereszkedtünk a parkolókig, majd a zöld háromszögön Zugló irányába megkezdtük az ereszkedést. Hosszan szerpentinezve haladtunk lefelé a János-hegy meredek lejtőin, kétszer is keresztezve a Jánoshegyi utat. A Tündérhegyi útra kiérve elhaladtunk a libegő alatt, majd nagyjából 200 méter megtétele után elhagytuk a műutat és a Tündér-sziklához ereszkedtünk le. A jó időt kihasználva éppen sziklamászók vették birtokba a sziklát (5. kép).

A kilátás itt sem volt éppen utolsó. Miután kigyönyörködtük magunk folytattunk utunkat lefelé, kisvártatva el is értük a tegnapról már ismert zöld jelzést. A zöldön balra kéz felé indultunk tovább, elhaladva a Tündér-szikla lábánál, melyet ezúttal lentről is megcsodálhattuk (6. kép).

Továbbra is lefelé haladva, a Budakeszi útnál bukkantunk ki, majd kicsit hosszabb városi szakasz következett. Némi lépcsőzést követően a Széher úthoz érkezvén a zöld keresztre váltottunk. A Szent Ferenc kórházat (7. kép) elhagyva hosszan elnyújtott emelkedőnek vágtunk neki. 

Az erdőbe visszatérve még meredekebbé vált az út. Miután ismételten átkeltünk a gyermekvasút sinein a jelzések viszonylag gyorsan váltogatták egymást. Jobbra tértünk a zöld körútra, majd szintén jobbra a sárga jelzésen. A Gyermekvasút Hárs-hegy állomásánál sokadjára átkeltünk a vasút nyomvonalán, majd lassan a sárga körút jelzésen folytattuk utunkat balra. A Nagykovácsi út mellett a piros keresztre váltottunk, amin enyhén emelkedve indultunk tovább. Mintegy 800 méterre a piros és a piros kereszt elágazásánál  negyedik, egyben utolsó ellenőrzőpontunk következett.
A pontban mandarint kaptunk, amit gyorsan el is fogyasztottunk, mert igen erős hegymenet következett a piros jelzés mentén. Miután legyűrtük az emelkedőt a piros mellé zöld körút is becsatlakozott. Az utolsó 1 km-t a két jelzés kíséretében tettük már meg jól járható turista úton. 
A célba nem egészen 4 órát követően érkeztünk vissza. Mivel mégis csak mikulás túrán voltunk a szervezők mikuláscsomaggal kedveskedtek a kitűző és oklevél mellé (8. kép).