Fekete Macska

Helyszín: Mecsek
Táv: 12,2 km
Szint: 490 m
Időpont: 2014.06.13.
Rajthely: Pécs

Ismét elérkezett a P.I.T.E.-sek (Pécsi Ifjúsági Természetjáró Egyesület) szokásos, éves éjszakai túrája, amely idén a "Fekete Macska" elnevezést kapta. Ezek a túrák egyszeri rendezések, ezért évről-évre más apropója van az eseménynek. A téma ezúttal péntek 13-a volt, minek keretében egy könnyed, 13 km-es esti sétára invitálták a túra szerelmeseit a Misina körül. Én személy szerint szeretem ezeket az alkalmakat, hiszen a nappali túrák monotonitást megtörve jól esik a változatosság, illetve ezek a P.I.T.E.-s éjszakai túrák könnyen teljesíthető, rövid távú túrák, ezért barátokat, ismerősöket is könnyebb rávenni, hogy csatlakozzanak. 

Idén 4 fős kis csapattal terveztünk nekivágni a túrának. Nem sokkal fél 9 előtt, még világosban érkeztünk meg a rajthelyül szolgáló  Kardos úti kulcsosházhoz, ahol már ekkor sokan készülődtek az esti kihívásra (1. kép).

Nevezést követően gyorsan átfutottuk az itinert, amiben meglepődve láttam, hogy az útvonal érinti a Havi-hegyi kápolnát. Előzetesen más útvonalat képzeltem el a túrára, de ennek az új fejleménynek kifejezetten örültem, hiszen esti kivilágításban gyönyörű a Tettye. Egyébként szerintem kifejezetten jó kis útvonalat sikerült összedobniuk a szervezőknek, több helyen is lélegzetelállító kilátás nyílt az esti fényekben pompázó városra (2. kép).

Rövid készülődés után végül 20.45-kor nekivágtunk a távnak. A kulcsosházat É felé elhagyva rögtön rátértünk a zöld négyszög jelzésre, amin jobbra indultunk el a Hotel Kikelet irányába. A zárt lombok alatt kanyargó ösvényen ekkor már kezdett kicsit sötétedni, de lámpára egyenlőre nem volt még szükség.  A hotel fölött kiérkeztünk a fák közül és megcsodálhattuk a lemenő nap utolsó fényeit (3-4. kép).

Átkeltünk az állatkerthez vezető műúton, majd nemsokkal arrébb az aszfaltot elhagyva folytattuk utunkat továbbra is a zöld négyszög jelzésen. A remek látási viszonyok mellett egyenlőre még elég jó tempót tudtunk diktálni, így hamar elértük a gyönyörű, fehér oszlopokból álló Ilonka pihenőt (5. kép).

A pihenő érintése után tovább csorogtunk lefelé a jól járható, széles sétálóúton, egészen lent a völgyben húzódó sárga jelzésig. A sárga sáv jelzésen jobbra fordulva, a Balázs-pihenő alatt hamar kiértünk az erdőből  és a Tettyei romok szomszédságában visszaérkeztünk a városba. Rövid városi szakaszunkon a Tettyei sziklák felett húzódó sétányon szép lassan első ellenőrzőpontunkhoz érkeztünk (6. kép).

A pontot közvetlenül a Havi-hegyi kápolna mellett találtuk. A gyönyörűen megvilágított kis templom és környéke lenyűgözően festett ezen a pécsi estén (7-8. kép).

Miután kigyönyörködtük magunkat a látványban és magunkhoz vettük a pontban osztogatott finom csokit, visszaindultunk a sétányon. Itt-ott, ahol a növényzet és a házak engedték még az esti várost is megcsodálhattuk idefentről. Már ezért a szakaszért megérte eljönni, és hol volt ekkor még a vége?! A sétányt végül a kereszt mellett elhaladva hátrahagytuk, majd szép lassan visszatértünk az erdőbe (9. kép). 

A sárga sáv hosszan elnyújtott emelkedőjén kapaszkodtunk fel Dömörkapu irányába. Ekkorra már teljes sötétség ülte meg az erdőt, így előkerültek a fejlámpák. Elvileg aznap telihold volt, de a felhős égbolt miatt ebből semmit nem tapasztaltunk. Viszont annál gyönyörűbb fényjátéknak voltunk részesei a földön. Sok helyen apró szentjánosbogarak pislákoló zöld fényei színezték meg a feketeséget. Lenyűgöző jelenség.

Az emelkedő végeztével az egykori vidámpark kísérteties és lehangoló romjai között érkeztünk fel Dömörkapuhoz. A sík szakasz azonban csak átmeneti volt és csupán pár 10 méterig tartott. A parkolón átvágva a sárga jelzés visszatért az erdőbe és ismét hosszas emelkedésbe kezdett. Az előző szakaszhoz képes valamivel meredekebb és a sok kiálló kő miatt nehezebben járható úton haladtunk felfelé. Talán itt kellett a legjobban koncentrálni, hogy hova is lép az ember, nehogy kitörje a bokáját. Mondjuk nappal sem sokkal jobb erre a helyzet. Egy bal kanyart követően a sárga jelzésen még egy hosszú elnyújtott egyenesben erőt véve végül csak megérkeztük a Tv-toronyhoz. A torony érintésével továbbindultunk a sárga jelzésen Ny-i irányba. Rövid lejtmenet következett, előbb átkeltünk a műúton, nem sokkal arrébb egy sorompó alatt, majd a Rotary-körsétányt keresztezve szép lassan a Kis-Tubesre kapaszkodtunk fel (10. kép).

A Kis-Tubeshez érve a sárga háromszög mentén egy rövid kitérőt iktattunk be a távba. Ugyan ez a szakasz nem szerepel a hivatalos kiírásba, de olyan ritkán járunk errefelé este, hogy muszáj volt a egy kicsit elidőznünk itt. Igaz, kezd egy kissé elcsépelté válni, de tényleg valami lélegzetelállítóan szép kilátás fogadott minket a kilátóban. Sajnos a fényképezőgép (vagy legalábbis az enyém) nem képes visszaadni azt a pazar fényjátékot amit a lüktető város és a távolban villámokat szóró viharfelhők produkáltak ezen az estén. Mindez a lágyan lengedező friss nyári szellővel kiegészülve igazán vendégmarasztaló volt (11. kép).

El tudtam volna még ücsörögni ott 1-2 órát, de muszáj volt továbbindulnunk, mert volt még hátra pár kilométer. Úgyhogy vissza a sárgára és irány a Tubes! Amire nem is kellett olyan sokat várni, nagyjából 1 km-el arrébb, egy kisebb emelkedő végén már a János-kilátónál jártunk. A kilátó tövében 2., egyben utolsó ellenőrzőpontunkhoz érkeztünk. Pecsételést követően, egy Sport szelettel gazdagabban, akár indulhattunk is volna tovább, de ha a Kis-Tubes nem maradhatott ki, akkor ezzel a János-kilátó sem volt másképp. Gyorsan felszaladtunk a toronyba, ahol picivel más aspketusból, picivel magasabbról csodálhattuk meg  Pécs és a környező települések fényeit (egészen Orfűig el lehetett látni), de a látvány ugyanolyan pazar volt. Miután végeztünk a toronnyal, lecaplattunk és még mindig a sárga jelzésen, lesétáltunk a nem oly távoli Lapisra (12. kép).

Lapisnál jelzést váltottunk és piros háromszög hosszú lejtmenetbe kezdtünk. Jól járható egyenletes ösvényen haladva ereszkedtünk a Tubes, majd a Kis-Tubes D-i lejtőin, mígnem a műúton átkelve becsatlakoztunk a  Dél-Dunántúli Piros Túra jelzésébe. A piros jelzés innentől már szinte "házig vitt", a Misinára tartó műúttal párhuzamosan húzódó futópályán (13. kép).

Nemsokkal a Mandulás játszótér érintése után még kétszer gyors egymásután átkeltünk a műúton és a sárga háromszög jelzését követve ráfordultunk a kulcsosházhoz vezető célegyenesre (14-15. kép).

A kulcsosházhoz érve lobogó tábortűz, forró tea és csokis croissant fogadott minket. Természetesen a kalóriapótlás előtt még átvettük a tejesítésért járó oklevelet és kitűzőt, majd a tábortűz mellé húzódva kicsit megpihentünk (16-17. kép).

Minden dicséretem a rendezőké, nagyon jó kis túrát sikerült összehozni. Könnyed, rövid táv, remek útvonallal és rengeteg gyönyörű látnivalóval. Különösen a Havi-hegyi kápolna és az esti város fényei voltak lenyűgözőek. A szolgáltatás kiváló (mindkét ponton minőségi csoki, a végén tea és croissant), az itiner térképe és szöveges leírása teljesen korrekt, szóval minden rendben volt. Gratulálok, ebben nem volt hiba!

Buda Barlangjai 40

Helyszín: Budai-hegység
Táv: 38,8 km
Szint: 1496 m
Időpont: 2014.06.07.
Rajthely: Budapest

Előzetesen sokat gondolkoztam, hogy melyik túrát is válasszam a hétvégén, hiszen a felmerülő két opció mindegyike igen kecsegtetőnek mutatkozott. Az egyik lehetőség, hogy a Vértesbe utazunk az oroszlányi túrára, a másik, hogy a Budai-hegységben barlangászunk egy kicsit. Végül a "Buda Barlangjai 40" mellett döntöttem, mert a helyi barlangok végiglátogatása igencsak csábított, másrészt az útvonalleírást böngészve olvasható volt, hogy több kilátót és magaslati pontot is érintünk, ami szintén jó programnak ígérkezett. 

Szombat reggel - a lehetőségekhez mérten - korai indulást terveztünk, hogy minél több időt tudjunk elcsalni a napközben ránk váró kánikulától, ezért már 7 óra előtt megérkeztünk a II. kerültben található rajthoz, a Szemlőhegyi-barlanghoz (1. kép).

Már ekkor verőfényes napsütés fogadott minket, felhő egy szál sem mutatkozott az égen. Sejtettük, hogy fázni ma biztos nem fogunk. Nevezés előtt volt még némi időnk nézelődni a barlang körüli parkban, mert a nevezőlapokat csak pontban 7-kor kezdték el kiosztani. Amíg Andival és Bélával várakoztunk nagy meglepetésemre Matyi is befutott és csatlakozott kis társaságunkhoz.

Miután megnyitották a rajtot, gyorsan leadtuk a nevezéseket és 7 óra után pár perccel már indulhattunk is. Rendkívül igényes, két A4-es oldal nagyságú színes "Cartographia" térképet kaptunk, amelyen szépen fel voltak tüntetve az egyes résztávok adatai is. Az első ellenőrző pont rögtön a közelben volt jelölve. A rajt főbejáratán kilépve jobbra fordultunk a Pusztaszeri úton, majd nemsokára a zöld háromszögre váltva meg is érkeztünk a József-hegyi kilátóhoz. Mivel korábban nem jártam még erre, távolról kissé csalódást keltő volt a nem túl feltűnő, bokrokkal körbenőtt kis kilátó, de miután felmásztunk rá annál pazarabb látvány fogadott minket. Lélegzetelállító volt a panoráma, ahogy lenéztünk a belvárosra (2-3. kép).

Miután kigyönyörködtük magunkat a csodálatos kilátásban visszaindultunk a zöld háromszög jelzésen. Ismét átkeltünk a Pusztaszeri úton, majd a Ferenc-hegy felé vettük az irányt. Kisvártatva magunk mögött hagytuk a házakat és egy kis erdei "élményösvényen" haladtunk a Ferenchegyi-barlang ellenőrzőpontig (4-5. kép).

Sajnos a pont nem volt túl látványos, barlangot nem láttunk, így az igazolást követően indultunk is tovább. Hamar visszaérkeztünk a városba, ahol rövid, sík felvezető szakasz után az igen meredeken emelkedő Verecke lépcső utcájának veselkedtünk neki (6. kép).

A meredek utcákat elhagyva betértünk az erdőbe, ahol csatlakoztunk az Országos Kéktúra jelzéséhez, amit egészen az Árpád-kilátóig követtünk. A kilátónál ugyan nem volt ellenőrzőpont, de szerintem viszonylag kevesen haladtak itt úgy el, hogy meg ne álltak volna pár perc erejéig, kicsit adózván a gyönyörű kilátásnak (7-8. kép).

A kilátótól a zöld sáv és a zöld körút közös jelzésén enyhe ereszkedésbe kezdtünk. Nem sokkal később a zöld sáv visszaindult a város felé, de mi egy éles jobbost véve a körút jelzést követtük tovább. Jól járható, széles erdei úton haladtunk az egyenlőre még kellemes, de folyamatosan melegedő időben. Útközben még a piros körút jelzése is csatalakozott az zöldhöz, így a két jelzés kettősén érkeztünk meg a  Határnyeregnél található 3. ellenőrzőponthoz (9. kép).

Frissítőt követően a sárga jelzésen indultunk tovább Ny-i irányba. Továbbiakban még egy jó darabon maradtunk az erdőben és hosszasan Hűvösvölgy felé ereszkedtünk. A völgyben húzódó Hűvösvölgyi úton átkelve és némi lépcsőzést követően elhaladtunk a Gyermekvasút végállomása mellett. Ezen a ponton búcsút intettünk a sárga jelzésnek és a nem rég becsatlakozott Országos Kéken folytattuk tovább (10. kép).

A kék jelzés mentén kiépített népszerű sétálóúton ismételten egy rövid erdei szakasz következett, amin átvágva visszaérkeztünk a városba. A következő mintegy 2 km nem volt túl izgalmas, vagy éppen látványos, tipikus kertvárosi utcákon sétáltunk (11. kép).

A városi szakasz utolsó pár száz méterén egy rövid időre elhagytuk a kék sáv jelzést és a kék kör mentén haladtunk. A Remete-szurdok előtt nemsokkal visszatért a kék, amit egészen a Remete-barlang ellenőrzőpontig követtünk (12-14. kép).

Magához a barlang bejáratához egy rövid kis kaptatón jutottunk fel a domboldalba. Fent már vártak ránk a pontőrök, akik rendkívül figyelmesen zseblámpákkal készültek azok számára akik szerették volna belülről is megnézni a barlangot. Én nem is gondoltam rá, hogy lámpát hozzak magammal, ezért szívesen fogadtam a felajánlást. Pecsételést követően sokan egyből tovább álltak, de úgy voltam vele, ha már egyszer erre járok, akkor semmiképp sem hagyom ki. Igaz a barlang nem túl nagy, de annál hangulatosabb. A bejárat nagyobb üregéből egy kisebb oldalsó üregbe tudtunk bejutni, ahol már teljes vaksötétség uralkodott. Nagyon tetszett  ez a kis betekintő (15. kép).

Röpke amatőr barlangászkodásunkat befejezve visszaereszkedtünk a völgybe és indultunk is tovább a kéken. Azonban nem haladtunk túl sokáig a Remete-szurdokban, ugyanis a kék sáv - kék kereszt elágazónál egy jobbossal elhagytuk a völgyet és a kék sáv mentén erős hegymenetbe váltottunk. Lassan de biztosan a Remete-hegyre kapaszkodtunk fel. Addig nem is volt probléma, amíg az erdőbe araszoltunk felfelé, de hirtelen kiérkeztünk a nyílt, sziklás hegyoldalba, ahol szinte megütött a meleg. Annyira azért nem volt vészes, de igencsak megizzadtunk mire felértünk (16. kép)   

Miután meghódítottuk a hegyoldalt nemsokára elvált tőlünk a 30-as résztáv a kék kereszten, míg mi hosszas,  kissé monoton etapnak néztünk elébe. Sokáig haladtunk jól járható erdei utak mentén, végig a kék jelzést követve (17. kép).

Zsíroshegyalját megközelítve ismét házak tűntek fel bal kéz felől, amit csak nagyon rövid szakaszon érintettünk. Egészen a "Muflon Itató"-ig (Országos Kéktúra igazolópont) haladtunk, ahol egy kicsit megpihentünk a nagy melegben és a "szelektív" ellenőrzőponton némi frissítőt vételeztünk magunkhoz. Pihenőt követően éles jobb kanyart véve a zöld jelzésre váltottunk. Kezdetben kissé lejtős úton vezetett a jelzés, majd pár száz métert követően elágazáshoz érkeztünk. Ekkor a zöld barlang jelzésen egy rövid kitérőt kellett tennünk az Ördöglyuk-barlanghoz. Az elágazást egyébiránt nehéz volt eltéveszteni, mivel a rendkívül kreatív szervezők a helyi erdőirtást kihasználva fűrészporral kiszórt nyilakkal terelték a túrázókat a helyes irányba (18. kép).

A ponthoz érkezve némi csalódottsággal konstatáltuk, hogy a barlang bejárata le van zárva, így sajnos nem állt módunkban nagyobb betekintést nyerni, mint azt az ajtón lévő apró kémlelőnyílás engedte (19. kép). 

Viszont, hogy a barlanglátogatás hiányában mégse "üres kézzel" távozzunk, arról a gyönyörű kilátás gondoskodott (20. kép).

Miután az itinerbe begyűjtöttük a pecsételéseket visszaindultunk a barlangjelzésen, majd a zöld sávot követve lassacskán Solymár határába érkeztünk. Rövid idő múlva elhagytuk a település központjába tartó jelzést és szalagozást követve meredek emelkedőnek nekiveselkedve az erdőben folytattuk tovább utunkat. A zöld jelzésről való letérésnél különösen figyelni kellett, mert a vékony, kissé áttetsző, sárgás szalagok igencsak beleolvadtak a környezetbe. A Kerek-hegyet már a sárga sávon kerültük meg, majd jól járható erdei utakon haladva újfent Solymár határába kanyarogtunk vissza. A hidegkúti utat elérve egy rövidke szakaszt betonon tettünk meg, majd miután az út túloldalán letértünk hirtelen a 6. ellenőrzőpontnál találtuk magunkat. Ez kissé váratlan volt, hiszen a térkép majd 1 km-el későbbre a Rózsika-forrásnál jelölte a pontot. No de gond egy szál se, sőt kifejezetten örültünk a pontban osztogatott fél literes ásványvizeknek. A pontot hátrahagyva a vadregényes Alsó-Jegenye-völgyben haladtunk, ahol a lustán kanyargó Paprikás-patak felett épített fahidakon többször is át kellett kelnünk. A hangulatos szűk kis völgyben járva rengeteg helyi kirándulóval találkoztunk szembe, amin annyira nem lepődtünk meg, hiszen tényleg magával ragadó a táj. Hogy csak néhány látványosságot említsek a sok közül: az egyik kanyarulatban hirtelen valami zúgásra lettünk figyelmesek, amikor is észrevettük, hogy a kissé eltávolodó patak néhány méteres vízesésként hullik alá  lejjebb a völgyben (21. kép)....  

.....valamivel odébb az út mentén lepusztult mészkőformációk kölcsönöznek Földöntúli hangulatot a völgy ezen szakaszának (22-24. kép)....

.....és természetesen a gyönyörűen kiépített Rózsika-forrás mellett sem mehetünk el szó nélkül (25. kép).

A forrástól nem messze, egy széles zöldellő rét határában búcsút intettünk a pataknak és sárga jelzésen hosszan elnyújtott emelkedőbe kezdtünk (26. kép).

Nagyjából 1 km megtétele után egy útelágazásban lévő sorompóhoz érkeztünk, ahol hirtelen eltűntek a jelzések és szalagozásnak nyomát sem láttuk. Helyismeret hiányában kissé tanácstalanul álltunk a helyzet előtt, mivel mindkét irányban megtettünk vagy 200 métert de jelzés még mindig semmi. Talán ez egész túrának az egyetlen negatív tapasztalata a rendezés részéről, hogy itt nagyon nem volt egyértelmű a jelölés és ezt szalagozással sem orvosolták. Végül egy jó 5-10 perces keresgélést követően telefonos segítséget kértünk Bélától, aki ekkor már mintegy 1 km-el előttünk haladt és nem mellesleg ismerős a környéken. Rövid útbaigazítást követően aztán visszataláltunk a sárga jelzésre - ott ahol talán végképp nem is kerestük volna - és, ha már meg volt, akkor egy jó darabon nem is engedtük el. Enyhén, de szinte végig emelkedve hosszasan haladtunk a Szarvas-hegy É-i oldalában. A Kötők padjához érkezve a hirtelen szétnyíló lombkorona pazar kilátást engedélyezett, ahol pár pillanat erejéig kifújhattuk magunkat (27. kép).

A rövid pihenőt követően még sokáig haladtunk a sárga jelzésen, továbbra is enyhén felfelé. Rövid időn belül elértük a Csúcs-hegyet, amit É felől megkerülve összetalálkoztunk az Országos Kéktúra nyomvonalával. Immáron a kék és a sárga sávot követve hamarosan megérkeztünk a Virágos-nyereghez (Országos Kéktúra igazolópont). Itt hátrahagytuk korábbi jelzéseinket és a zöld sávon DK-i irányba folytattuk utunkat a Guckler Károly úton. Újabb hosszú, viszont jól járható, szinte végig síkban haladó etap következett. Útközben jobb kéz felől elhaladtunk a Guckler szikla mellett, míg a balra az itt-ott szétnyíló lombkorona némi rálátást engedélyezett távolba elterülő városra. Egészen a Nagy-Farkas-torok völgyéig haladtunk a zöldön, ahonnan továbbra is a Guckler Károly úton maradva immáron már a zöld keresztet követtük. Változatlanul jó minőségű erdei úton, vadvirágokkal szegélyezve kanyarogtunk tovább még egy darabon (28. kép).

A zöld barlang jelzéshez érve ismét rövid kitérő várt ránk a 7. ellenőrzőpontig. Hirtelen igen meredeken meginduló lejtőn kellett leereszkednünk a Tábor-hegy ÉNy-i oldalában lévő barlang bejáratához. Lefele menet annyira nem volt őszinte a mosolyom, hiszen tudtam, hogy itt még vissza is kell kapaszkodni. A pontba leérve ismét lehetőség nyílt egy rövid kis barlanglátogatásra, amihez itt is kaptunk fejlámpákat. Az egyetlen nagy üregből álló barlangra (legalábbis ami látogatható) ismét szántam néhány percet és kicsit megvizsgáltam belülről is. A látogatás végeztével a barlang nyílásától még vetettem egy utolsó pillantást a lent elterülő tájra is, majd nekigyürkőztem a visszavezető meredek útnak (29-31. kép).

Az emelkedő végeztével visszatértünk a zöld keresztre, amin durván 5 km lehetett már csak hátra. A jelzést egészen a Hármashatárhegyi útig követtük (32. kép). 

A műúthoz kiérve az azzal párhuzamosan futó kék jelzésen D-i irányba indultunk tovább egy rövid szakaszon, majd a kék keresztre váltva kissé hullámvasút jelleget öltött a terep. Először a Remete-hegyre kapaszkodtunk fel, majd azt követően a Mátyás-hegy következett. A Mátyás-hegy K-i oldalán leereszkedve hatalmas kőfejtő mellett haladtunk el, melynek sárgás-fehér sziklái szinte ragyogtak a verőfényes napsütésben (33-34. kép).

A kőfejtőt hátrahagyva hosszú lépcsősoron visszaérkeztünk a városba. A műútra kiérve jobbra fordultunk a kék barlang jelzésen és egészen az utca végén található Mátyás-hegyi-barlangig sétáltunk. A nyolcadik ellenőrzőponton almával is kedveskedtek a pontőrök a pecsételés mellé, amit begyűjtve szalagozást követve hamar tovább is álltunk (35. kép).

Rövid erdei átvezetőszakasz következett, majd egy újabb kőfejtő mellett egy parkolóban bukkantunk ki ismét (36. kép).

A parkolón, majd a főúton átvágva a Pálvölgyi-barlang területéhez érkeztünk. A bejáratot jelző kapun át egy, a barlang köré igényesen kiépített turisztikai központnál találtuk magunkat (37. kép).

Továbbra is a szalagozást és a helyszínen lévő, roppant segítőkész rendezők útmutatását követve több barlangot/barlang nyílást is sorra látogathattunk, úgy mint Kis-hideg-lyuk-barlang, Meta-barlang, Bagyura-barlang, Harcsaszájú-barlang, Lépcsőház alatti barlang és a Hideglyuk-barlang (38-42 kép).

Roppant élvezetes és tanulságos körséta volt a kőfejtő területén, talán a túra egyik fénypontja (a sok közül). Miután egyesével körbejártuk a kijelölt barlangnyílásokat a nagykapun át elhagytuk a helyet és jobbra fordulva a kék barlang jelzést követve szép lassan visszacsordogáltunk a célba (43. kép).

A célban aztán megkaptuk a teljesítésért járó szép színes oklevelünket, illetve a kitűzőt, majd a fáradt turisták szalámis szendvicsekkel pótolhatták a túra során elégetett kalóriamennyiségeket. Apró kis kedvesség még a szervezők részéről, hogy a kitűzők átadása során még kedvezményes barlangbelépőket is lehetett nyerni. Valószínűleg a résztvevők többsége úgyis nyert (4-ből 3-an mi is nyertünk), de akkor is figyelmes gesztus részükről (44. kép). 

Szerintem egy remek kis túrának lehettek részesei azok akik ezen a szombati napon a "Buda Barlangjai 40" teljesítménytúrát választották. Igaz az elején még én is fenntartásokkal érkeztem, mert a Budai túrák nem éppen a szívem csücske a jellemzően hosszú városi szakaszokkal, de a mai napra ez egyáltalán nem volt igaz, viszonylag kevés ilyen rész volt. Emellett az útvonal többi része bőségesen kompenzálta ezt a pazar kilátásokkal és izgalmas barlangjaival (igaz többségét csak kívülről csodálhattuk meg). A szolgáltatás is  rendben volt, igaz nem volt minden ponton dőzsölés, de ennek ellenére azt mondom korrekt volt, az a palack víz  is pont jókor jött. 

Sokan panaszkodtak a rendkívüli hőségre, amit én azért annyira nem tartottam vészesnek. Igaz meleg volt, de végül is mégis csak nyár van, lesz ennél még durvább is. Az egyetlen dolog ami nem tetszett az a kérdéses útszakaszok egyértelmű jelölése. Ezen a szalagozás dolgon még van mit csiszolni, főleg annál az ominózus sárga jelzésnél, bár azt így már örökre megjegyeztem. Végül csak annyit mondanék, hogy köszönet a túráért, nagyon jól éreztem magam, nem bántam meg, hogy a választásom végül a "Buda Barlangjai 40"-re esett.