Fekete Macska

Helyszín: Mecsek
Táv: 12,2 km
Szint: 490 m
Időpont: 2014.06.13.
Rajthely: Pécs

Ismét elérkezett a P.I.T.E.-sek (Pécsi Ifjúsági Természetjáró Egyesület) szokásos, éves éjszakai túrája, amely idén a "Fekete Macska" elnevezést kapta. Ezek a túrák egyszeri rendezések, ezért évről-évre más apropója van az eseménynek. A téma ezúttal péntek 13-a volt, minek keretében egy könnyed, 13 km-es esti sétára invitálták a túra szerelmeseit a Misina körül. Én személy szerint szeretem ezeket az alkalmakat, hiszen a nappali túrák monotonitást megtörve jól esik a változatosság, illetve ezek a P.I.T.E.-s éjszakai túrák könnyen teljesíthető, rövid távú túrák, ezért barátokat, ismerősöket is könnyebb rávenni, hogy csatlakozzanak. 

Idén 4 fős kis csapattal terveztünk nekivágni a túrának. Nem sokkal fél 9 előtt, még világosban érkeztünk meg a rajthelyül szolgáló  Kardos úti kulcsosházhoz, ahol már ekkor sokan készülődtek az esti kihívásra (1. kép).

Nevezést követően gyorsan átfutottuk az itinert, amiben meglepődve láttam, hogy az útvonal érinti a Havi-hegyi kápolnát. Előzetesen más útvonalat képzeltem el a túrára, de ennek az új fejleménynek kifejezetten örültem, hiszen esti kivilágításban gyönyörű a Tettye. Egyébként szerintem kifejezetten jó kis útvonalat sikerült összedobniuk a szervezőknek, több helyen is lélegzetelállító kilátás nyílt az esti fényekben pompázó városra (2. kép).

Rövid készülődés után végül 20.45-kor nekivágtunk a távnak. A kulcsosházat É felé elhagyva rögtön rátértünk a zöld négyszög jelzésre, amin jobbra indultunk el a Hotel Kikelet irányába. A zárt lombok alatt kanyargó ösvényen ekkor már kezdett kicsit sötétedni, de lámpára egyenlőre nem volt még szükség.  A hotel fölött kiérkeztünk a fák közül és megcsodálhattuk a lemenő nap utolsó fényeit (3-4. kép).

Átkeltünk az állatkerthez vezető műúton, majd nemsokkal arrébb az aszfaltot elhagyva folytattuk utunkat továbbra is a zöld négyszög jelzésen. A remek látási viszonyok mellett egyenlőre még elég jó tempót tudtunk diktálni, így hamar elértük a gyönyörű, fehér oszlopokból álló Ilonka pihenőt (5. kép).

A pihenő érintése után tovább csorogtunk lefelé a jól járható, széles sétálóúton, egészen lent a völgyben húzódó sárga jelzésig. A sárga sáv jelzésen jobbra fordulva, a Balázs-pihenő alatt hamar kiértünk az erdőből  és a Tettyei romok szomszédságában visszaérkeztünk a városba. Rövid városi szakaszunkon a Tettyei sziklák felett húzódó sétányon szép lassan első ellenőrzőpontunkhoz érkeztünk (6. kép).

A pontot közvetlenül a Havi-hegyi kápolna mellett találtuk. A gyönyörűen megvilágított kis templom és környéke lenyűgözően festett ezen a pécsi estén (7-8. kép).

Miután kigyönyörködtük magunkat a látványban és magunkhoz vettük a pontban osztogatott finom csokit, visszaindultunk a sétányon. Itt-ott, ahol a növényzet és a házak engedték még az esti várost is megcsodálhattuk idefentről. Már ezért a szakaszért megérte eljönni, és hol volt ekkor még a vége?! A sétányt végül a kereszt mellett elhaladva hátrahagytuk, majd szép lassan visszatértünk az erdőbe (9. kép). 

A sárga sáv hosszan elnyújtott emelkedőjén kapaszkodtunk fel Dömörkapu irányába. Ekkorra már teljes sötétség ülte meg az erdőt, így előkerültek a fejlámpák. Elvileg aznap telihold volt, de a felhős égbolt miatt ebből semmit nem tapasztaltunk. Viszont annál gyönyörűbb fényjátéknak voltunk részesei a földön. Sok helyen apró szentjánosbogarak pislákoló zöld fényei színezték meg a feketeséget. Lenyűgöző jelenség.

Az emelkedő végeztével az egykori vidámpark kísérteties és lehangoló romjai között érkeztünk fel Dömörkapuhoz. A sík szakasz azonban csak átmeneti volt és csupán pár 10 méterig tartott. A parkolón átvágva a sárga jelzés visszatért az erdőbe és ismét hosszas emelkedésbe kezdett. Az előző szakaszhoz képes valamivel meredekebb és a sok kiálló kő miatt nehezebben járható úton haladtunk felfelé. Talán itt kellett a legjobban koncentrálni, hogy hova is lép az ember, nehogy kitörje a bokáját. Mondjuk nappal sem sokkal jobb erre a helyzet. Egy bal kanyart követően a sárga jelzésen még egy hosszú elnyújtott egyenesben erőt véve végül csak megérkeztük a Tv-toronyhoz. A torony érintésével továbbindultunk a sárga jelzésen Ny-i irányba. Rövid lejtmenet következett, előbb átkeltünk a műúton, nem sokkal arrébb egy sorompó alatt, majd a Rotary-körsétányt keresztezve szép lassan a Kis-Tubesre kapaszkodtunk fel (10. kép).

A Kis-Tubeshez érve a sárga háromszög mentén egy rövid kitérőt iktattunk be a távba. Ugyan ez a szakasz nem szerepel a hivatalos kiírásba, de olyan ritkán járunk errefelé este, hogy muszáj volt a egy kicsit elidőznünk itt. Igaz, kezd egy kissé elcsépelté válni, de tényleg valami lélegzetelállítóan szép kilátás fogadott minket a kilátóban. Sajnos a fényképezőgép (vagy legalábbis az enyém) nem képes visszaadni azt a pazar fényjátékot amit a lüktető város és a távolban villámokat szóró viharfelhők produkáltak ezen az estén. Mindez a lágyan lengedező friss nyári szellővel kiegészülve igazán vendégmarasztaló volt (11. kép).

El tudtam volna még ücsörögni ott 1-2 órát, de muszáj volt továbbindulnunk, mert volt még hátra pár kilométer. Úgyhogy vissza a sárgára és irány a Tubes! Amire nem is kellett olyan sokat várni, nagyjából 1 km-el arrébb, egy kisebb emelkedő végén már a János-kilátónál jártunk. A kilátó tövében 2., egyben utolsó ellenőrzőpontunkhoz érkeztünk. Pecsételést követően, egy Sport szelettel gazdagabban, akár indulhattunk is volna tovább, de ha a Kis-Tubes nem maradhatott ki, akkor ezzel a János-kilátó sem volt másképp. Gyorsan felszaladtunk a toronyba, ahol picivel más aspketusból, picivel magasabbról csodálhattuk meg  Pécs és a környező települések fényeit (egészen Orfűig el lehetett látni), de a látvány ugyanolyan pazar volt. Miután végeztünk a toronnyal, lecaplattunk és még mindig a sárga jelzésen, lesétáltunk a nem oly távoli Lapisra (12. kép).

Lapisnál jelzést váltottunk és piros háromszög hosszú lejtmenetbe kezdtünk. Jól járható egyenletes ösvényen haladva ereszkedtünk a Tubes, majd a Kis-Tubes D-i lejtőin, mígnem a műúton átkelve becsatlakoztunk a  Dél-Dunántúli Piros Túra jelzésébe. A piros jelzés innentől már szinte "házig vitt", a Misinára tartó műúttal párhuzamosan húzódó futópályán (13. kép).

Nemsokkal a Mandulás játszótér érintése után még kétszer gyors egymásután átkeltünk a műúton és a sárga háromszög jelzését követve ráfordultunk a kulcsosházhoz vezető célegyenesre (14-15. kép).

A kulcsosházhoz érve lobogó tábortűz, forró tea és csokis croissant fogadott minket. Természetesen a kalóriapótlás előtt még átvettük a tejesítésért járó oklevelet és kitűzőt, majd a tábortűz mellé húzódva kicsit megpihentünk (16-17. kép).

Minden dicséretem a rendezőké, nagyon jó kis túrát sikerült összehozni. Könnyed, rövid táv, remek útvonallal és rengeteg gyönyörű látnivalóval. Különösen a Havi-hegyi kápolna és az esti város fényei voltak lenyűgözőek. A szolgáltatás kiváló (mindkét ponton minőségi csoki, a végén tea és croissant), az itiner térképe és szöveges leírása teljesen korrekt, szóval minden rendben volt. Gratulálok, ebben nem volt hiba!