Táv: 23 km
Szint: 522 m
Időpont: 2014.06.01.
Rajthely: Máriakéménd
Az előző napi "Zselic éjszakai 40" után nem sok idő jutott a pihenésre, másnap a Baranyai-dombságban már várt ránk a "Törökvár 25" teljesítménytúra. Az éjszakai menetelés remek levezetésének ígérkezett a program, hiszen mind távban, mind szintben egyaránt barátságosnak tűnt, másrészt a Baranyai-dombságban elég ritkán rendeznek túrákat, így kiváló lehetőség adódott egy új vidék felfedezésére.
Vasárnap reggel felkerekedvén Máriakéménd felé vettük az irányt, ahol a helyi polgármesteri hivatalban gyülekeztek a túrázás szerelmesei. Gyönyörű napsütésben érkeztünk meg a rajthoz, ami a délelőttre tekintve kiváló kiránduló idővel kecsegtetett. A lehetőség tehát adott volt, így nem volt más hátra csupán csak a nevezés. Az adminisztrációt követően végül 7.15-kor rajtoltunk el a Mecsek Egyesület gondozásában megrendezett "Törökvár" teljesítménytúra 25-ös távján (1. kép).
A polgármesteri hivataltól elindulva végigsétáltunk a falu főutcáján É-i irányba, majd a műúton szép lassan elhagytuk Máriakéméndet (2-3 kép).
A kék körút jelzést követve hamar elérkeztünk a település határában található kegytemplomig. Ugyan hivatalos pont itt nem volt, de pár pillanat erejéig megálltunk és megcsodáltuk a szépen karbantartott templomot és a mellette lévő kálváriát (4. kép).
A templom sarkától egy rövid kitérőt tettünk a kék kör jelzésen, ami egészen a közelben lévő Templom-forráshoz vezetett minket. Ezzel el is érkeztünk első ellenőrzőpontunkhoz (5. kép).
A forrástól visszaballagtunk egészen a templomig és újfent rátértünk a kék körút jelzésre. A templomkerítés mellett haladva, széles búzamezők társaságában megkerültük a kegytemplomot és visszaindultunk Máriakéméndre (6-8. kép).
Visszatérve a faluba zöld sáv jelzésre váltottunk és a Szt. Márton templom előtt elhaladva a Petőfi utcán visszaérkeztünk a főúthoz. Kis idő múlva ismét jelzést váltottunk és immáron a kék négyszög jelzést követve érkeztünk meg a Rott pincészethez (2. ellenőrzőpont). A kellemes környezetben fekvő présházban aztán minden földi jóval elhalmoztak minket. A zsíros, mézes valamint lekváros kenyerek mellett a pincészet legfinomabb borait kóstolhattuk végig és akinek mindez nem lett volna elég, még egy kis pálinkával is lekísérhette a felvonultatott repertoárt (9. kép).
Miután feltöltekeztünk a kedves pontőrök jóvoltából nehéz szívvel ugyan, de mégis kénytelenek voltunk folytatni a túrát. Továbbra is a kék négyszögön haladva emelkedni kezdett a terep, szép lassan a Máriakéménd felett található pincék felé kapaszkodtunk. Mielőtt azonban elértük volna a Nagy-pincesort egy rövid, 100 m-es kitérőt tettünk a kék kereszten a Héhwald-kereszthez, ahol újabb pont várt ránk. Mivel pontőrök ezúttal nem voltak, így a kereszthez kihelyezett matricákkal igazoltuk az itinerünket, majd visszatértünk a négyszög jelzésünkre (10. kép).
Egy utolsó, kissé elnyújtott emelkedőnek nekirugaszkodva hamarosan el is érkeztünk a pincesorra, ahol egy rövid kitérő erejéig újfent hátrahagytuk jelzésünket és szalagozást követve a Margaréta szoborhoz indultunk. A szobornál ismét matricával igazoltuk ottjártunkat (11. kép).
A pincékhez visszatérve rátértünk a kék körút jelzésre és elhaladtunk a domboldalba épült présházak előtt. A bal kéz felől húzódó hosszú szőlősorok felett egészen a Mecsek Ny-i vonulatáig is el lehetett látni, bár idő közben kissé borús, párás időjárás lépett a korábbi napsütés helyébe. A szőlőföldek közül kiérve tágas mezők határában újabb útelágazáshoz érkeztünk, ahol a Török-vár irányába tartó kék romjelzésre tértünk át (12. kép).
A dombtetőre felérve az utolsó elhagyatott pincéket is hátrahagyva kissé megváltozott a terep. A korábbi erdős-bokros utakat frissen vetett szántók váltották fel (13. kép).
A poros, kiszáradt földek határában kanyarogva egyszer csak egy balos kanyarhoz érve meredek lejtőn ereszkedtünk le a Vályús-forrás völgyébe. A szépen kiépített kis forrástól nem messze már az 5. ellenőrzőponthoz érkeztünk (14-15. kép).
A polgármesteri hivataltól elindulva végigsétáltunk a falu főutcáján É-i irányba, majd a műúton szép lassan elhagytuk Máriakéméndet (2-3 kép).
A kék körút jelzést követve hamar elérkeztünk a település határában található kegytemplomig. Ugyan hivatalos pont itt nem volt, de pár pillanat erejéig megálltunk és megcsodáltuk a szépen karbantartott templomot és a mellette lévő kálváriát (4. kép).
A templom sarkától egy rövid kitérőt tettünk a kék kör jelzésen, ami egészen a közelben lévő Templom-forráshoz vezetett minket. Ezzel el is érkeztünk első ellenőrzőpontunkhoz (5. kép).
A forrástól visszaballagtunk egészen a templomig és újfent rátértünk a kék körút jelzésre. A templomkerítés mellett haladva, széles búzamezők társaságában megkerültük a kegytemplomot és visszaindultunk Máriakéméndre (6-8. kép).
Visszatérve a faluba zöld sáv jelzésre váltottunk és a Szt. Márton templom előtt elhaladva a Petőfi utcán visszaérkeztünk a főúthoz. Kis idő múlva ismét jelzést váltottunk és immáron a kék négyszög jelzést követve érkeztünk meg a Rott pincészethez (2. ellenőrzőpont). A kellemes környezetben fekvő présházban aztán minden földi jóval elhalmoztak minket. A zsíros, mézes valamint lekváros kenyerek mellett a pincészet legfinomabb borait kóstolhattuk végig és akinek mindez nem lett volna elég, még egy kis pálinkával is lekísérhette a felvonultatott repertoárt (9. kép).
Miután feltöltekeztünk a kedves pontőrök jóvoltából nehéz szívvel ugyan, de mégis kénytelenek voltunk folytatni a túrát. Továbbra is a kék négyszögön haladva emelkedni kezdett a terep, szép lassan a Máriakéménd felett található pincék felé kapaszkodtunk. Mielőtt azonban elértük volna a Nagy-pincesort egy rövid, 100 m-es kitérőt tettünk a kék kereszten a Héhwald-kereszthez, ahol újabb pont várt ránk. Mivel pontőrök ezúttal nem voltak, így a kereszthez kihelyezett matricákkal igazoltuk az itinerünket, majd visszatértünk a négyszög jelzésünkre (10. kép).
Egy utolsó, kissé elnyújtott emelkedőnek nekirugaszkodva hamarosan el is érkeztünk a pincesorra, ahol egy rövid kitérő erejéig újfent hátrahagytuk jelzésünket és szalagozást követve a Margaréta szoborhoz indultunk. A szobornál ismét matricával igazoltuk ottjártunkat (11. kép).
A pincékhez visszatérve rátértünk a kék körút jelzésre és elhaladtunk a domboldalba épült présházak előtt. A bal kéz felől húzódó hosszú szőlősorok felett egészen a Mecsek Ny-i vonulatáig is el lehetett látni, bár idő közben kissé borús, párás időjárás lépett a korábbi napsütés helyébe. A szőlőföldek közül kiérve tágas mezők határában újabb útelágazáshoz érkeztünk, ahol a Török-vár irányába tartó kék romjelzésre tértünk át (12. kép).
A dombtetőre felérve az utolsó elhagyatott pincéket is hátrahagyva kissé megváltozott a terep. A korábbi erdős-bokros utakat frissen vetett szántók váltották fel (13. kép).
A poros, kiszáradt földek határában kanyarogva egyszer csak egy balos kanyarhoz érve meredek lejtőn ereszkedtünk le a Vályús-forrás völgyébe. A szépen kiépített kis forrástól nem messze már az 5. ellenőrzőponthoz érkeztünk (14-15. kép).
Rövid pihenőt követően visszakapaszkodtunk a dombtetőre és továbbiakban a sárga háromszöget követve egy darabon még a szántó szélén kanyarogva haladtunk, majd egy éles balkanyarral ismét bevettük magunkat az erdőbe. Hirtelen nagy meredekségű lejtőn ereszkedtünk lefelé, majd az egyenletesebbé szelídült ösvényen egy meredek falú vízmosás mellett haladtunk a sárga háromszög - sárga sáv elágazásig. A sárga sávon jobb kéz felé fordulva jól járható, széles erdei úton haladtunk tovább a Liptódpusztai-völgyben. Kisvártatva az István-kúthoz érkeztünk, ahol újabb ellenőrzőpont várt minket (16-17. kép).
A pontot követően egy erős, elnyújtott emelkedővel hagytuk hátunk mögött a völgyet. A gerincre felérve rövid időre kiértünk az erdőből és egy kisebb szántót megkerülve a zöld sáv jelzéshez csatlakoztunk. Kezdetben jól járható széles földúton haladtunk, amit a későbbiekben frissen kaszált füvekkel gazdagon borított út váltott fel, mely kissé megnehezítette a járást. Sajnos ez a szakasz elég hosszúra nyúlt, így pár kilométeren át küzdenünk kellett a nem túl ideális terepviszonyokkal, de azért annyira nem volt vészes a helyzet. Idő közben pár csepp eső is elkezdett hullani kissé ránk ijesztve, de szerencsére annyiban is maradt. Mivel jobbára erdőszéleken, rozsföldek határában haladva kell abszolválni ezt az etapot, így komolyabb eső esetén nem is nagyon tudtunk volna hová menekülni. Kárpótlásul viszont hosszasan csodálhattuk a végeláthatatlan szántóföldek apró szépségeit (18-20. kép).
Nemsokkal az ellenőrző pont előtt visszatértünk a kissé zártabb erdőbe, ahol rövidesen elértük a Törökvári-pihenőt (7. ellenőrzőpont). A pontban rövid szusszanást követően nekiveselkedtünk a Török-vár romjaihoz vezető durva emelkedőnek. A domboldal nagy részében kiépített lépcsők könnyítették a hegymenetet, de igazából ez sem segített sokat. Nagyjából 300 métere alatt 50 méter (ami érzésre sokkal többnek tűnt) szintkülönbséget kellett leküzdenünk. Végül kicsit lassabban, de csak sikerült feljutni az egykoron szebb napokat is megélt vár romjaihoz. Jelen formájában lényegében csak egy kisebb barlangszerű vájatból áll az emlékhely, amit egy kis gránittábla jelez (21-22. kép).
Miután begyűjtöttük a romok mellett kihelyezett matricákat visszaereszkedtünk a pihenőhöz, majd a zöld jelzésen továbbindultunk D felé. Az erdőből kiérve jobb kéz felől elhaladtunk a halastó mellett, amely felett eltekintve a távolban felsejlett a kora reggeli célunk, a máriakéméndi kegytemplom (23. kép).
A halastavat hátrahagyva továbbra is a zöld jelzésen gyalogoltunk poros kukoricaföldek határában egészen a zöld kör elágazójáig (24. kép).
A zöld kör hullámvasútján mintegy 600 m-t megtéve a Lankás-forrás völgyébe ereszkedtünk le. A szépen kiépített és tisztán tartott forrás mellé kihelyezett dobozból újabb igazolást jelentő matricákat gyűjtöttünk be (25. kép).
A forrás völgyéből visszakapaszkodva visszatértünk a zöld jelzésünkhöz, amin továbbindultunk Máriakéménd irányába. A célhoz ekkor már nagyon közel jártunk. A falu feletti domboldalban még néhány utolsó emelkedőt legyűrve hosszasan ereszkedtünk le a reggelről már ismerős kis utcákhoz. Egészen a Szt. Márton templomig gyalogoltunk, ahol egy éles jobb kanyarral a célegyenesre fordultunk. Nagyjából 5 órás menetidővel érkeztünk vissza a könnyed vasárnapi sétánkról. A célban rövid sorban állást követően átvehettük a teljesítésért járó kitűzőt, amit követően a kedves szervezők megvendégeltek minket egy tál rendkívül ízletes, helyben főzött vaddisznó gulyással, amihez természetesen nem maradhatott el a jó bor, illetve a tea sem, kinek-kinek ízlése szerint. Az igazán ínyenceknek pedig még pálinka is dukált aperitifnek (26-28. kép).
Összességében azt mondhatom, hogy igazán kellemes túrán vagyunk túl, nem bántam meg a nevezést. A táv nem volt se túl megerőltető, se túl hosszú, ami így a "Zselic éjszakai 40" másnapján pont ideális volt. A szervezésre és a szolgáltatásokra semmi panasz nem lehet, tényleg első osztályú volt, és ezalatt első sorban a Rott pincészetbeli dőzsölésre és a célban mért isteni vaddisznó gulyásra gondolok. Az útvonal is kellően jó volt, amelyen néhány igazán szép szakaszban lehetett részünk, bár egy-két helyen (különösen a zöld sáv mentén frissen kaszált részek) kissé nehézkesek voltak a terepviszonyok, illetve volt pár kevésbé izgalmas szántóföldi rész is. Ez utóbbiak azonban tényleg csak apróságok a sok pozitívumhoz képest.
Örülök, hogy jól érezted magad a túránkon. Várunk 2015-ben is :)
VálaszTörlésEndre (a főrendező)
Tényleg remek kis túra volt, köszönet érte! Szívesen visszatérek jövőre is. :)
Törlés