2013. december 28., szombat

Dombay-tó Maraton

Helyszín: Mecsek
Táv: 43,7 km
Szint: 1880 m
Időpont: 2013.12.28.
Rajthely: Dombay-tó - Pécsvárad

Nem is nagyon tudnék elképzelni méltóbb befejezést az idei túraszezonnak, mint a Dombay-tó Maratont! A túra mára már fogalommá vált a helyiek körében és számos embert vonz az ország egyéb részeiről is. Minden évben magas színvonalon megrendezett túra gyönyörű helyeken kanyargó útvonallal, bőséges szolgáltatással; kell ennél több? 
Idén Andival a maratoni távot tűztük ki célul, ezért korai rajttal vágtunk neki a távnak, hogy elkerüljük a délutáni korai sötétedést. Úgy számoltam, hogy fél 5 körül már sötétedik, így 6.35-kor indultunk el. Az ifjúsági táborból a zöld keresztet követve É-i irányba hagytuk el a települést, majd a falu határában a piros kereszten kezdtük meg a kapaszkodást a Zengő D-i lejtőin. A hosszan elnyúló, de nem túl megerőltető emelkedést hirtelen meredek hegymenet váltotta fel, amint utunk becsatlakozott a sárga jelzésbe és K-i irányból a Zengő csúcsa felé vettük az irányt. A gerincen haladva kicsit ellaposodik a terep az esőbeálló környékén, lehetőséget biztosítva, hogy szusszanjunk egyet az utolsó emelkedő előtt. A D-i lejtőkön felfelé haladva egyébként kellemes, már majdnem meleg időnk volt, de a gerincre felérve teljesen megváltozott az időjárás, hideg, szeles idő volt és nagy köd borított mindent. A látási viszonyok igencsak lecsökkentek, de azért az eltévedéstől nem kellett tartani. Hamarosan meg is érkeztünk a kilátótorony lábához, ahol első ellenőrző pontunk volt (1. kép)
Pecsételés után továbbra is a sárga jelzésen haladtunk. Meredek, a felázott talajtól kicsit csúszós  ösvényen ereszkedtünk le Zengő É-i oldalán. A hegyről leérve Püspükszentlászló irányába haladtunk, míg a kék négyszög becsatlakozik a jelzésünkhöz. Az utolsó pár száz méter nagy dagonyázás volt, ami nem sok jót vetített előre aznapra. Az elágazásnál egy fára kihelyezett kódot kellett feljegyezni, majd a kék négyszögön tovább Réka-kunyhó irányába. Eleinte műúton, majd ismét erdei úton ereszkedtünk le a kulcsosház völgyébe (2. kép).
Réka-kunyhótól továbbra is a kék négyszöget követve indultunk Kisújbánya irányába. Ismét elnyújtott kaptatón haladtunk felfelé mígnem elértük a Somos-hegy lábát. Aki már járt Dombay-tó túrán annak nem kell bemutatni ezt a helyet. Talán az egyik legnagyobb kihívás a túrán, mert rövid szakaszon hirtelen nagy szintkülönbséget kellet leküzdenünk (3. kép).
Annyi szerencsénk volt idén, hogy viszonylag száraz volt a talaj, így nem csúszott annyira, mint hóban, vagy sárban, amikor igazi extrém sport itt feljutni. Külön érdekesség volt idén, hogy rengeteg illatos hunyor (Helleborus odorus) tarkította a hegyoldalt (4. kép).
Végül is csak leküzdöttük az emelkedőt. A hegytetőre felérve a 2. ellenőrző pontunkhoz érkeztünk. A pont közvetlenül egy emlékmű mellett volt, amit sajnos nem tudok, hogy pontosan mi célból is van ott (5. kép).
A hegyről lefelé szalagozást követtünk amit egy éles bal kanyarral elhagyva a Mecseki Zöld túra nyomvonalán folytattuk tovább egészen a szamárpihenőig (6. kép). Itt az eddig együtt haladó résztávok szétváltak, a 25 és 30 Püspökszentlászló felé a zöldön, míg 35 és Maraton Kisújbánya felé haladt a kék négyszögön. 
Kisújbányára leérve végig a patak mentén haladva szeltük át a települést, majd kisvártatva a falu központjához érkeztünk. Az itt található kulcsosház egyben a Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kéktúra igazoló pontja is. Innét a Dél-Dunántúli Kéket követve meredek aszfaltos úton hagytuk el a települést. Egészen a sárga jelzésig haladtunk, amin egy jobbost véve rövid meredek hegymenet következett a Cigány-hegyre. A csúcson található kilátó lábánál elértük a következő pontunkat, immár a harmadikat (7. kép).
Ekkor már gyönyörű napsütéses időnk volt, nyomokban sem emlékeztetett semmi arra, hogy most elvileg tél van. Amíg Andi intézte az igazolást és némi frissítőt vételezett magához, addig felszaladtam a kilátóba körülnézni egy kicsit. A ragyogó időben gyönyörű panoráma tárult elém. Míg a Zengő és a Hármas-hegy csúcsa sejtelmes ködbe burkolózott, addig  a teljes Mecsek napfényben úszott (8. kép).
A kilátótól leereszkedtünk a kék kereszt jelzésen és É-i irányba folytattuk utunkat. A sárga keresztet elérve jobbra fordulva haladtunk pár száz métert, majd szalagozást követve toronyiránt megindultunk a Szószék csúcsa felé. A terep lustán emelkedett, nem volt nehéz, viszont a szalagozást követni annál inkább. A kopott fehér-piros, rövid szalagokat nem volt könnyű kiszúrni a narancs-barnás-pirosas háttérben. Kicsit belassultunk mert nagyon kellett fürkészni az utat, de végül is felértünk a hegytetőre ahol újabb kódot kellett feljegyezni (9. kép).
A gerincen haladva továbbra is szalagozás mentén a nem sokkal odébb található Dobogóhoz érkeztünk. Újabb ellenőrző pont. A hegycsúcson felállított kopjafa jelzi, hogy éppen Tolna-megye legmagasabb (594 m) pontjánál állunk.
Visszaereszkedtünk a sárga jelzésre, majd D felé fordulva ismét a sárga kereszthez érkeztünk, amin egészen a Kis-kaszálóig vezet az út. Újabb kód, majd szalagozást követve igen meredek szakaszon fel a Somos hegyre (ez nem az a Somos-hegy mint a túra elején). A csúcson újabb ellenőrző pont. Elég sűrűn jöttek a pontok, de persze ez sosem gond, pláne amikor ennyi hegyet kell megmászni. Kifejezetten jól esett a sport szelet amit itt kaptunk.
Nagyon meredek szakaszon ereszkedtünk le a Vár-völgyi műútig. Röviden a piros kereszten tovább, majd a völgy túloldalán ismét felfelé a zöld kereszten haladtunk D-i irányba. Hosszú meredek emelkedő vezetett felfelé, amit külön nehezített, hogy végig hatalmas sárban kellett dagasztani. Felérkezvén kis pihenő után folytatódott a hullámvasút, először leereszkedtünk a Szederindás-kúthoz....(10. kép)
.....majd hosszan, meredeken felfelé a kék keresztig, majd a gerincen átbukva továbbra is a piros körön ismételten le a Hidasi-völgybe. A völgybe leérkezve utolsó kódunkat is feljegyeztük majd Pusztabánya felé indultunk tovább a kék jelzésen. Jól járható szép ösvényen kanyarogtunk a völgyben, ami minden évszakban a legszebb arcát tárja elénk. Olykor még a természet erejét is megcsodálhatjuk (11. kép).
A völgyet a zöld kereszten hagytuk el, a változatosság kedvéért felfelé. Sáros, fárasztó emelkedőn érkeztünk Pusztabányára, ahol meleg teával és almával vártak már a pontőrök (12. kép).
Frissítést követően mintegy 2 km-es etap következett Püspökszentlászlóra. Az üveghutákat jobb kéz felől elhagyva a Kis-tóti-völgyben ereszkedtünk le a kék háromszög mentén, amely egészen Püspökszentlászlóig kísért minket. Néhány helyen különös zöld jelzést is megfigyelhetünk, amik a pusztabányai üveghutákhoz vezető tanösvény jelzései (13. kép).
Püspökszentlászlón a Bazsarózsás kulcsosházban, a püspöki kastéllyal (ezúttal sajnos zárva volt) szemben volt a következő ellenőrző pont. Itt aztán akad minden földi jó, káposztás béles, mákos/diós bejgli és nem utolsó sorban a kedvencem: mecseki füvekből készült tea. Kellett is töltekezés, hiszen újfent kemény szakasz következett. Utolsó kihívásként még le kellett gyűrni a "rettegett" Hármas-hegyet.
A falut elhagyva a kék négyszögön majd Pap réthez felérve a zöld kereszttel közösen érkeztünk meg a hegy lábához. Innét már csak a zöld kereszt maradt meg és irány a csúcs. Kanyargós meredek szakasz következett, de sokkal jobban haladtunk mint számítottam. Közben pár fotóra is volt energiám, mert a gyönyörű kilátás megkívánta (14. kép).
Mielőtt a zöld kereszt elérte volna a műutat, mi szalagozásra váltottunk majd pár száz méterrel arrébb végül mi is a műútra értünk ki. Kisvártatva már a csúcson is voltunk, utolsó előtti pontunknál, ahol tradicionálisan idén is pálinkával várják a megfáradt túrázókat.
Frissítés után szalagozáson hagytuk el a hegyet, meredeken lefelé, ágas-bozótos utakon. Nem a legideálisabb útvonalon, de hát ez van. Hamarosan az ismerős zöld kereszt következett. A Hotel Kövestetőt érintve Hosszúhetény felé vettük az irányt. Ismét szalagozás mentén értünk ki az erdőből, majd egy nagy legelőt keresztezve már Hosszúhetényhez is érkeztünk. Lent a Tavasz vendéglőben forró teával vártak minket. Ezzel le is tudtuk utolsó pontunkat, irány a cél! A lassan ereszkedő nap gyönyörű fényeiben hagytuk el a települést, eleinte a sárga háromszöget, majd ismét szalagozást követve (15. kép).
Eddig minden évben hatalmas dagonya fogadott bennünket ezen a szakaszon, de meglepő módon idén ennek nyomát sem láttuk. Nagyon jól járható úton tudtunk haladni (16. kép).
Az utolsó kilométerek is tartogattak még meglepetést. Déli iránybán végig köd ülte meg a völgyet egészen Pécsig, sejtelmes látványt kölcsönözve a távolban húzódó épületeknek és fáknak (17. kép).
Miután kigyönyörködtük magunkat lassan bebandukoltunk a célba. Már nagyon ácsingóztunk a minden évben elengedhetetlen finom paprikás krumplira. Idén sem kellett csalódnunk , 43 km után nagyon jólesett a meleg étel. :)
Végül is kereken 9 óra után értünk be, még jóval sötétedés előtt. Ez egy tökéletes nap volt egy tökéletes túrán.

2 megjegyzés:

  1. Szia!

    Örülünk, hogy tetszett a túra. Nagyon jók lettek a képek!

    Gruber Misi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az nem kifejezés, hogy tetszett. Minden évben az egyik legjobb túra, ezt minden túlzás nélkül mondhatom. Egy élmény volt tényleg.
      Köszönöm szépen, igyekeztem minél több képet készíteni, fotó téma az akadt bőven! :)

      Törlés