2014. március 31., hétfő

Óbudai Körtúra

Helyszín: Budai-hegység
Táv: 34,5 km
Szint: 700 m
Időpont: 2014.03.30.
Rajthely: Budapest

Az előző napi "Dél-Börzsönyi Kilátások 40"-re kicsit rápihenve és a ragyogó hétvégi időjárást kihasználva vasárnap ismét a túrázásé volt a főszerep. Az Óbudai körtúra keretein belül ezúttal a Budai-hegységet vettük célba, ahol kicsit rendhagyó módon félig városi, félig természetjáró jellegű túrán vettünk részt. A szervezők becsületére legyen mondva, a lehetőségekhez mérten igyekeztek minél több "zöld" szakaszt beiktatni az útvonalba.
A túra rajthelyéül a III. kerületi Árpád Gimnázium adott otthon, ahonnan pontban 8 órakor vágtam neki a 34,5 km-es távnak, ezúttal Béla kíséretében. Az iskolát hátrahagyva a szalagozást követve érintettük a közelben található Kandó Kálmán kollégiumot, és a villanymozdony mellett elhaladva továbbiakban a kék kereszt jelzést követtük (1. kép).
Előbb az Óbudai Egyetem előtt elhaladva, majd a Szent Vér kápolnát érintve szép lassan a Kiscelli-parkerdőhöz érkeztünk, ahol a fák között megkezdtük a kapaszkodást a Kiscelli kastély irányába (2. kép).
A kápolnát követően az út szinte végig emelkedve elhaladt a kiscelli kálvária egyes stációi, valamint a Golgota-szoborcsoport előtt, s végül a kastélytól nem messze elérkeztünk első ellenőrzőpontunkhoz (3. kép).
Az igazolást követően egy rövid szakasz erejéig ismét visszatértünk a házak közé. A mindössze 800 méter megtétele után, a Mátyáshegyi úton már el is érkeztünk 2. ellenőrzőpontunkhoz. Az utat elhagyva továbbra is a kék keresztet követve, hirtelen emelkedő úton kapaszkodtunk felfelé a Mátyás-hegyre. Az emelkedő elején található lépcsőket szép lassan meredek, köves erdei kaptató váltotta fel, míg bal kéz felől hirtelen előbukkantak az egykori kőfejtő fehér sziklái (4-5 kép).
A Mátyás-hegyet követően a Remete-hegyet is megmásztuk, nem kevésbé meredek utakon, majd Hármashatárhegyi útig visszaereszkedve az Országos Kéktúra (OKT) jelzésén folytattuk tovább az utat. A műút mellett haladó hangulatos eredi úton hamarosan el is érkeztünk 3. ellenőrzőpontunkhoz (6. kép).
A ponttól továbbra is a kék jelzésen haladtunk kezdetben szintben majd kisvártatva ismét bedurvult a terep. A túra eleje egyébiránt igen combosra sikeredet, szinte végig csak felfelé kellett haladnunk, csupán itt-ott megszakítva némi lejtmenettel. Végül így, még egy utolsó húzósabb emelkedőnek nekirugaszkodva érkeztünk el Hármashatár-hegyre is. Bár ez utóbbit annyira nem bántuk, hiszen fent gyönyörű panoráma várt ránk, körben a Budai-hegység vonulataival (7. kép).
A hegytetőről meredek, sziklás út vezetett lefelé, ami az erdőbe visszatérve folytatódott. A folyamatosan lejtő ösvény szép lassan megszelidülve kanyargott, mígnem a Vihar-hegy lábánál új lendületet vett, egy elég kemény kaptató formájában. A Vihar-hegyet is abszolválva egy tágas tisztás mellett értünk ki az erdőből, amin átvágva a Virágos-nyereghez érkeztünk. A forgalmas csomópontban több turista jelzés is keresztezi egymást, valamint itt található az Országos Kéktúrának egyik bélyegzőhelye is (8. kép).
A Virágos-nyeregtől a zöld jelzést követve indultunk tovább. Szép lassan hátunk mögött hagytuk a hétvégi házakat és ismét visszatértünk az erdőbe. Viszonylag könnyedebb szakasz következett, hangulatos erdei ösvényen kanyarogtunk a Csúcs-hegy oldalában. Viszonylag hamar el is értük a mindössze 1,3 km-re lévő 6. pontot a Csúcs-hegyi-nyerget (9. pont).
Gyors igazolást követően hamar továbbálltunk. Az erdőben jól járható, széles erdei úton hosszú ereszkedésbe kezdtünk. Az út sok kanyarral tarkítva tekergőzött egészen a Rozália téglagyárig, melynek utolsó pár méterét már műúton tettük meg. Eddig nem túl sok időt vesztegettünk a pontokon, csak igazoltunk és indultunk is tovább, itt viszont kicsit hosszabban időztünk, hiszen ezúttal frissítővel is szolgáltak a szervezők. A klasszikus zsíros kenyér mellett almát és banánt valamint ropit is kaptunk. Miután pótoltuk az energiaveszteséget a felszedett vasúti sínek mentén indultunk vissza Üröm felé. A főúton átkelve újra házak között jártunk a változatosság kedvéért hosszan elnyúló emelkedőn haladva. Pár 100 méter megtétele után egy éles balkanyarral hagytuk hátra a házakat és tértünk vissza az erdőbe. Kezdetben szalagozás, majd az ürömi tanösvény piros jelzése mentén rendkívül kellemes, jól járható erdei ösvényeken igazi tavaszias hangulatban haladtunk utunkon (10-12. kép). 
A tanösvényről szintén egy éles balkanyarral búcsúztunk el, ami egy meredek lejtő formájában visszavezetett a város házai közé. A lakótelep utcáit koptatva a térkép leírása és a szalagozás nem volt teljesen összhangban, de végül is a szalagokat követve könnyedén odataláltunk a Róka-hegyi ellenőrzőponthoz. Igazolás után továbbra is szalagozást követve felfelé indultunk el, a hatalmas villák között kanyargó utcákon (13. kép).
Az utolsó házakat végül a piros jelzéssel kiegészülve hagytuk magunk mögött. Egy tágasabb rét mellett haladva jobb kéz felől felsejlett a távolban a Megyeri híd míg messze előttünk a Nagy-Kevély magasodott.  Idő közben elhaladtunk néhány legelésző ló mellett is, míg végül a piros és a piros kereszt jelzés elágazásánál értük el következő pontunkat...elméletileg (14. kép). 
A gyakorlatban mintegy 100-150 métert kellett haladni a piros kereszt jelzésen, amikor szembetalálkoztunk a pontra igyekvő pontőrrel. Ha már találkoztunk, akkor gyorsan pecsételtünk is majd indultunk tovább. Innentől kicsit megritkultak a pontok, a következőig mintegy 4 kilométert kellett gyalogolni. Szép lassan visszaértünk Budapestre, a családi házak hirtelen megszaporodtak az út két oldalán, majd kisvártatva már 10 emeletes panelek között sétáltunk. A Békásmegyeri HÉV aluljárón átkelve még hosszú, nem túl izgalmas városi utcákon értünk le a Római-partra (10. e.p.). A pont után D-i irányba indultuk tovább a Dunával párhuzamosan futó bicikli úton. Kicsit nehezen lehetett haladni a hatalmas forgalomban, mert ebben a gyönyörű időben rengeteg pesti ragadott kerékpárt és vette célba az egyébként rendkívül hangulatos Duna partot (15-17. kép).
De nem csak a biciklisek, hanem gyalogosok is nagy számban hömpölyögtek a sétányon, a part menti éttermek szinte dugig voltak vendégekkel. Hangulatos volt, de igazából nem bántuk túlzottan, hogy átverekedtük magunkat ezen az igen hosszú szakaszon. Végül a Dunát (ideiglenesen) mintegy 4 km megtétele után, az Északi-Összekötő-hídnál hagytuk a hátunk mögött (18. kép).
A híd környékén épp átépítési munkálatok zajlottak, így kicsit zajos és poros úton érkeztünk el a Gázgyárhoz, ami mellett bekanyarodva egészen az igen mutatós Graphisoft parkig gyalogoltunk (19. kép).
A parktól ismét visszatértünk a bicikliúthoz, amivel párhuzamosan egészen a Hajógyári-sziget K-hídjáig sétáltunk. A hídon átkelve tettünk egy kört a szigeten, két pontot is (É-i és D-i) érintve. A remek kiránduló időben népes kirándulósereg látogatott ki és vette birtokba a szép tavaszi köntösbe öltözött ligetes erdőket (20-23. kép).
A szigetet ugyan arra hagytuk el, mint amerről érkeztünk. A hidat hátrahagyva ismét bevetettük magunkat a betonrengetegbe. A továbbiakban már igazából sok izgalmas dolog nem történt, tipikus városi utcákon haladva közelítettünk a cél felé. Végül az utolsó pár száz méteren még némi szintet leküzdve egy kis kápolna mellett fordultunk rá a finishre (24. kép).
A célban kereken 6 óra 20 perc után érkeztünk meg, ahol átvehettük a teljesítésért járó kitűzőt és oklevelet, majd egy keveset falatoztunk a felszolgált zsíros kenyérből (25. kép).
A túra összességében nem volt rossz, mint említettem a szervezők tényleg igyekeztek, hogy minél több erdei szakasszal tarkítsák a 34,5 km-es távot, ami szerintem hellyel-közzel jól is sikerült, de az elkerülhetetlen városi szakaszok sajnos kissé unalmasra sikeredtek. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy azért még így is volt jó néhány igen szép szakasza a túrának, mint például a Hármashatár-hegy vagy az Ürömi Tanösvény. 
A szolgáltatás már kevésbé volt meggyőző, mindössze 1 ponton és a célban kaptunk némi zsíros kenyeret, ami valljuk be nem túl sok. A túra legnagyobb erénye viszont, hogy vasárnap került megrendezésre, így igazából semmi komolyabb túrát nem "ütött", mert például az előző napi "Dél-Börzsönyi Kilátások" mellett nem igazán rúgott volna labdába. Viszont így a hét utolsó napján szerintem sokkal nagyobb tömegeket tudott megmozgatni és bárki nyugodt szívvel bevállalhatta.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése