Zselici Kötél Túra 20

Helyszín: Zselic
Táv: 23,5 km
Szint: 313 m
Időpont: 2014.03.02.
Rajthely: Hedrehely

Az idén első alkalommal kiírt "Zselici Kötél Túra 20" alkalmával  újfent lehetőségünk nyílott kicsit kimozdulni a már jól ismert Mecsek vonulatai közül és ellátogatnunk a Zselicbe. Célpontunk ezúttal Hedrehely volt, amely egy kicsiny falu Belső-Somogy szívében (1.kép).

Az előző napok szép időjárásától eltérően kissé hűvös reggelre érkeztünk meg a rajtba, ahol a szervezők már fél hét óta várták a túrázókat. Talán az első rendezésnek, vagy talán annak köszönhetően, hogy a helyszín kicsit távol esik a népszerű túrahelyszínektől, de elég családias létszámban jelentek meg a résztvevők. Ez minket különösebben nem zavart, sőt, így legalább nem kellett annyi embert kerülgetni a túra során. A rajtolás gyorsan és gördülékenyen ment, így 9.12-kor már neki is vágtunk a "20-as" résztávnak. Mivel a környéken jelzett turistautak nemigazán találhatóak, így szalagozást követve hagytuk el a települést É-i irányba. Miután az utolsó házat is magunk mögött hagytuk az aszfaltról széles földútra váltottunk, mely kezdetben még fákkal szegélyezett dombtetőn haladt, ahol az út mellett még mindig sok helyen nyílott a hóvirág (2.kép).

A túra első szakasza nem volt túl megerőltető, a fák közül kiérve jobbára síkban haladva (a Zselic egyébként sem hatalmas hegyeiről híres) zöldellő szántóföldek között kanyarogtunk. A nyílt terepen már kissé szelesre fordult az idő is, de az különösebben nem hátráltatott minket és legalább az utat is szárította. Rá is fért, mert a táv első szakaszán azért akadt egy-két sárosabb rész. Mindezek ellenére összességében szerintem jó tempóban tudtunk haladni az egyébként nem túl izgalmas tájon, ahol mindössze az út mellett pirosló csipkebokrok szakították meg egyedül a hosszan elterülő szántók monotonitását (3. kép).

Első ellenőrző pontunkat (Vóta Puszta, Tv-torony) nem nagyon lehetett eltéveszteni, a magas átjátszótorony már több kilométeres távolságból is jól láthatóan emelkedett a lankás zselici táj fölé (4. kép).

Miután megejtettük az ilyenkor szokásos pecsételést a pontban, sport szelettel a zsebünkben K-nek vettük az irányt. A Tv-torony előtt ismét elhaladva pár száz métert mentünk visszafelé azon az úton, amin érkeztünk, majd a korábbi elágazáshoz érkezve ezúttal egyenesen Visnyeszéplak felé indultunk tovább. A táj egyre inkább kezdett átalakulni a klasszikus zselici, dimbes-dombos tájjá. Az út mellett fokozatosan megszaporodtak a bokrok és a fák, majd a mezőket szép lassan erdő váltotta fel. Immáron sokkal változatosabb és színesebb élővilág vett körül minket (5-7. kép).

Egy magányos vadászháznál kicsit megtréfált bennünket az addig tökéletesen szalagozott útvonal. Egy jobbos kanyar kivitt minket egy mező szélére, aztán a továbbiakban sehol nem találtunk szalagot (feltehetőleg valaki leszedte őket). Nem volt nagy kitérő 100-200 métert mentünk csak, miután gyanússá vált, hogy ilyen éles jobb kanyar nincs az itinerben, úgyhogy visszatértünk eredeti utunkra és csak nyíl egyenesen (ahogyan az a térképen is jelölve van) haladatunk tovább. Kisvártatva újra meg is találtuk a szalagozást. Visnyeszéplak határát a falu temetőjénél értük el. Az erdő fái között megbújó régi sírkövek érdekes látványt nyújtottak, melyek kissé idegenül illeszkedtek a tájba (8. kép).

A temető után még egy darabon az erdőben haladtunk. Időközben bal kéz felől becsatlakozott az útba a helyi zöld jelzés, majd jobb oldalról megjelentek az első házak is. Enyhe emelkedő után érkeztünk meg a faluba. Második ellenőrző pontunk "Pali betyár" sírjánál volt (9. kép).

A pontban szőlőcukorral és vízzel kínáltak minket. Igazolást követően már indultunk is tovább. Egészen a temetőig gyalogoltunk vissza, ahol egy éles bal kanyarral D felé vettük az irányt. Kicsit sáros szakasz következett, de szerencsére hamar leküzdöttük. Azt követően dombos, lejtős utakon ereszkedtünk lefelé, közben néhány magányos házat és tanyát is elhagytunk, majd az erdőt itt-ott újfent rétek és kaszálók kezdték felváltani (10. kép).

Nemsokára kiértünk az erdőből, majd egy mocsaras láppal körülvett horgásztó mellett elhaladva a Hedrehelyre vezető műúthoz érkeztünk (11. kép). 

Mielőtt azonban még visszatérnénk Hedrehelyre, egy kisebb kitérőt iktattak be a szervezők. Egy rövidebb aszfaltos szakaszt követően szép lassan nekiveselkedtünk a túra legkomolyabb emelkedőjének. Meg is lepődtünk, hogy erre ilyen meredek lejtők is vannak. A dombtetőre felérve, rengeteg hóvirágtól fehérlő partoldal mentén szép lassan Visnyére ereszkedtünk vissza (12. kép).

Visnyén újabb pont várt minket, ahol picit megpihentünk. Igazolás és frissítés után a falun keresztülvágva, a II. világháborús emlékműnél hagytuk el a települést (13. kép).

Kissé meredek és elég sáros kaptatón hagytuk magunk mögött Visnyét. A túra utolsó kilométereire kijutott még nekünk egy kis sárdagasztás, nehogy túl tisztán érkezzünk meg a célba. Hedrehely és Visnye között egyébként igen érdekes látványba volt részünk, néhol szinte sárgállott az erdő a fákat beborító zuzmó rétegtől (14. kép).

Az utolsó rövid szakaszt már hamar letudtuk, hatalmas hóvirágmezők mellett elhaladva érkeztünk meg Hedrehely határába. Igen sáros úton istállók és karámok között kanyarogva értünk be a faluba (15. kép).

A település központjában lévő templomot érintve már a célegyenesre fordultunk rá. Pár méter megtétele után sikeresen meg is érkeztünk a célba, ahol már nagyon finom, meleg paprikás krumplival vártak minket a szervezők (16. kép).

Természetesen a jól megérdemelt oklevél és kitűző sem maradhatott el a sikeres teljesítés jutalmaként. Összességében elmondható, hogy remek kis túrán vagyunk túl, az útvonal első negyede talán nem volt a legizgalmasabb, de azt követően ízelítőt kaptunk a klasszikus zselici tájból és annak minden szépségéből. A szervezés szerintem abszolút rendben volt, különösen, ha azt vesszük, hogy első rendezés volt a túra. Az útvonal egyértelműen ki volt jelölve és a rajtban mellékelt térképpel együtt teljesen követhető volt. A szolgáltatásra szintén nem lehet panasz, engem egy tál meleg paprikás krumpli a túra végén mindig levesz a lábamról. :)