Táv: 20,6 km
Szint: 813 m
Időpont: 2014.02.01.
Rajthely: Tihany
A BTHE (Börzsönyi Természetbarát és Hegymászó Egyesület) teljesítménytúrákra soha nem lehet panasz, de a "Téli Tihany 20" alkalmával szerintem különösen kitesznek magukért a szervezők. A Tihanyi-félsziget lenyűgöző környezetet biztosít a rendezvénynek, ami már önmagában is egy hatalmas élmény lenne, de a mindehhez párosuló magas színvonalú rendezéssel együtt egy felejthetetlen túrahétvégében lehet részünk. Hozzá kell tenni, hogy idén szerencsések is voltunk az időjárást illetőleg, hiszen Pécsről indulva útközben itt-ott elég kitartóan esett, de a túrát azért elkerülte a hétvégére beígért ónos eső. A félsziget teljes egészében hóba burkolózott, szóval a feltételek adottak voltak, hogy egy igazi klasszikus téli túrán vegyünk részt február első napján. Mivel nagyon hosszú táv nincs a túrán, ezért mi is szép kényelmesen, 9 órára érkeztünk csak meg Tihanyba. Érkezésünkkor már javában folyt a népes túrázó sereg rajtoltatása, ami a már megszokott kártyás rendszerrel rendkívül gördülékenyen zajlott, így a magas létszám ellenére sem kellet sokat várni. Nagyon szép és igényes Cartographia térképet kaptunk ezúttal is, amit még indulás előtt alaposan áttanulmányoztunk (1. kép).
A Tihanyi-félsziget nem éppen hatalmas hegyeiről híres, legmagasabb pontja is csak 232 méter (Csúcs-hegy), de a 20 kilométeres táv alatt azért sikerült 813 méter szintemelkedést összeszedniük a szervezőknek, ami valljuk be nem rossz. A kapott térkép egyébként rendkívül szemléletes és könnyen követhető, örömmel konstatáltuk, hogy gyakorlatilag az egész félszigetet lehetőségünk lesz bebarangolni. Utunk során összesen 9 hivatalos ellenőrző pontot kellett érintenünk (+ a cél), ami elég soknak számít, de ennek csak örültünk. Azért mondom, hogy hivatalos, mert emellett számos "alternatív" megállót is közbeiktattunk. Rengeteg olyan pont szerepelt az útvonalon, ahol egyszerűen muszáj volt megállni és megcsodálni a lenyűgöző téli tihanyi tájat. No de akkor lássuk, hogyan is festett a "Téli Tihany 20" útvonala: Tihanyt a sárga keresztet követve, a Belső-tó mellett haladva hagytuk magunk mögött. A településről kiérve még mielőtt nekivágtunk volna az emelkedőknek, megcsodálhattuk a hófödte házak mögé magasodó apátságot (2. kép).
A tótól egészen a Hármashegyi-kúphoz kapaszkodtunk fel. Itt ugyan nincs ellenőrző pont, de nem volt olyan turista aki néhány pillanat erejéig ne mászott volna fel a sziklákhoz és csodálta volna meg a lenyűgöző panorámát. A szikláktól visszaereszkedve kis kitérőt tettünk a zöld barlang jelzésen az Átjáró-barlanghoz, első pontunkhoz (3. kép).
Pez cukorkát és pecsétet kaptunk, majd a jelzésen tovább hamarosan visszatértünk a sárga keresztre. Hangulatos téli, erdei utakon haladtunk, útközben több helyen is nagyobb sziklákat kerülgetve. Idő közben zöld T jelzésre (Lóczy Lajos gejzírösvény) váltottunk és visszaérkeztünk a Belső tó partjához. A távolban elterülő Tihanyt csodálhattuk meg ismét, ami majd az egész út során lebilincselő háttért szolgáltatott a túrának (4. kép).
Többnyire síkban haladva szép lassan megkerültük a tavat, mígnem egy szalagozott szakaszra váltva, megkezdtük a kapaszkodást meredeken Kis-erdő-tető felé. A szalagozást elhagyva a zöld háromszögön fordultunk rá a csúcshoz - és egyben a 2. ep.-hoz - vezető útra, azonban még mielőtt felértünk volna egy sziklakiszögellésnél ismét megálltunk. Letekintve ezúttal a havas táj közepén elterülő Külső-tavat csodálhattuk meg (5. kép).
Miután kigyönyörködtük magunkat a téli tájban kicsit feljebb kapaszkodtunk a pontig és pecsételtettünk az itinerbe. Továbbra is a zöld háromszögön maradva ereszkedtünk lefelé, néhol elég meredek és csúszós utakon (6. kép).
Egy nagyobb szőlőföld mellett haladva érkeztünk le a Külső-tóhoz, melyet immár szalagozást követve kerültünk meg Ny-i irányból. A tó mellett vezető út elég jeges volt ezért kicsit lassabban lehetett haladni. Magából a tóból sok minden nem látszik, mert már igen mocsaras és különben is hó borította, de mindemellett hangulatos volt a náderdő partján sétálni. Egy tágas mezőre kiérve hagytuk magunk mögött a vízpartot és enyhén emelkedve az Apáti-hegyhez érkeztünk. A főúttól nem messze található Apáti-templomromnál már a harmadik ellenőrző ponthoz érkeztünk. Itt forró teát és forralt bort valamint pogácsát kaptunk frissítő gyanánt. A meleg italos üstök mellett már népes sereg verődött össze és jókedvűen tárgyalták a túrán eddig megtett kilométereket. A tömegen átverekedve mi is megpihentünk egy kicsit (7. kép).
Kellett is a frissítés, hiszen ezek után jött a java. Irány a Csúcs-hegy! Amint azt már korábban említettem, nem egy Mont Blanc, de a hegy vonulatain hullámvasutazva gyűlik szépen az a szintemelkedés. A templomromtól továbbiakban a zöld T jelzést követve vágtunk neki az emelkedőknek. Még mielőtt a Csúcs-hegyre megkezdenénk a kapaszkodást, útközben még a Nyereg-hegyet is le kellett gyűrnünk. Megérte azonban dolgozni, a folyamatos emelkedőkért gyönyörű panorámát kaptunk cserébe. A sziklás hegyoldalból a Bozsai-öböl náddal borított partvonalára tekinthettünk le (8. kép).
A gerincen haladva több tisztás rész és sziklakiszögellésnél is lehetőség van megállni és megcsodálni a téli Balaton látképét. Egyszerűen gyönyörű. Azonban nem csak akkor láthatunk igazán érdekes dolgokat ha letekintünk a tájra, hanem néhol a hegyen kialakult sziklaformák is rendkívül szép és érdekes formákat tudnak ölteni (9. kép).
A Csúcs-hegy előtt még egy kicsit visszaereszkedtünk, majd kisebb lendületet véve meredek kaptatón érkeztünk a ponthoz. A ponttól kétféleképpen lehetett lejutni: 1. néhány métert visszamenni, majd az erdei ösvényen elhaladni a csúcs alatt, vagy 2. rendkívül extrém viszonyok között (csúszós jéggel borított, sziklákon) egy kötél segítségével leereszkedni. Én az utóbbit választottam, de utólag visszagondolva ez azért elég veszélyes szakasz volt. Végül is sikerült épségben leérni és folytattuk utunkat tovább. Hosszú elnyújtott ereszkedés következett a hegyoldalban, sok helyen rosszul járható, csúszós részekkel. Óvatosan haladva értünk le a hegyről, de rögtön kapaszkodhattunk is fel a Gurbicza-tetőre. Ez a szakasz nagyjából ilyen volt végig, hol lefelé, hol felfelé haladtunk néhol igen csúszós szakaszokon. Végül egy utolsó emelkedőt leküzdve a Hálóeresztőnél várt az 5. ellenőrző pont (10. kép).
Még egy rövid szakaszon ereszkedtünk a zöld T jelzésen, majd röviden szalagozást követve a zöld jelzésre váltottunk, amely innen már majdnem egészen a túra végéig elkísért bennünket. A hullámvasút folytatódott tovább, előbb a Cser-hegy majd azt követően a Kerek-hegy következett, ahonnan egészen a műútig ereszkedtünk le. Az aszfaltot néhány méter után elhagyva az Akasztó-dombra kapaszkodtunk fel kissé meredek úton. Az a jó ebben a sok hegymenetben - amellett hogy formálja a hátsót - hogy az esetek többségében pazar kilátásban lehet részünk. Ezúttal Tihany K-i partját és a Somosi-öblöt tekinthettük meg (11. kép).
A pontban almát vettünk magunkhoz és megindultunk le a hajóállomás irányába. Az erdőt elhagyva rövid városi szakasz következett, amin kisvártatva leérkeztünk a Balaton partra. Haladtunk egy darabon párhuzamosan a parttal, majd kisvártatva máris a hajóállomásnál voltunk. A nagy tömeg és a hangoskodás már messziről jelezte, hogy itt újabb forralt boros pont következik! A meleg ital mellé ismét kaptunk pogácsát is. A pontot elhagyva rövid ideig még a parton haladtunk. Nem volt éppen fürdőzős idő. A Balaton nagy hullámokat vert, csupán csak néhány kacsa ringatózott a vízen. A partra fröccsenő víz rögtön rá is fagyott a kiálló sziklákra és növényekre (12. kép).
A parttól eltávolodva ismét visszatértünk az erdőbe. A zöld jelzés egy szakaszon meredek, rendkívül nehezen járható lépcsősoron vezetett felfelé. Az akadályt leküzdve hamarosan elértük a Barátlakásoknál található ellenőrzőpontot (13. kép).
A sziklafalba vájt mesterséges üregek története sok évszázadnyi múltra tekint vissza. Feltehetően vallási céllal kialakított remete lakásokként funkcionáltak a X-XIV század között. Napjainkra már a barátlakások többségét sziklaomlások temették el, azonban a három többé-kevésbé éppen maradt remetelak érdekes látványt nyújt a 20 méter magas bazalttufa sziklafalban (14-17. kép).
A Barátlakásokat hátrahagyva haladtunk tovább az eredi úton. Az Óvár-hegyet megkerülve, a hegy Ny-i oldalán kapaszkodtunk fel a hegytetőre. Az út mellett kijelölt magaslati pontról körbetekintve a Tihanyi-félsziget belső területeinek nagy részét belátni (18. kép).
Hegyről le, hegyre fel, és már a Kálvária következett. Szép lassan visszaérkeztünk Tihany határába. A szépen karbantartott és felújított Kálvária dombbal szemben büszkén magasodó apátság jelzi számunkra, hogy már nincs sok hátra a túrából (19. kép).
Rövid, meredek lejtőn tértünk vissza a házak közé. Szépen kiépített sétányon haladtunk párhuzamosan a félsziget K-i partjával (20. kép).
A sétány végéhez érve a híres-nevezetes Tihanyi apátságoz érkeztünk. Most éppen felújítási munkálatok zajlottak a templom körül így az nem látogatható. Kénytelenek voltuk beérni azzal, hogy csak kívülről vesszük szemügyre az apátságot, de még így kívülről is impozáns látványt nyújt (21. kép).
A templomtól már tényleg nem volt sok hátra. A település utcáin át még 800 méteren kanyarogva érkeztünk vissza a célba. Útközben a házak között látni lehetett, hogy idő közben népes csoport vette birtokba a Belső-tavat korcsolyázás céljából. A célban aztán várt ránk a megérdemelt jutalom. Nem is kevés! Néhány perces sorban állást követően vehettük át megérdemelt kitűzőt (vagy éppen hűtőmágnest, attól függően, hogy ki mit választott) és oklevelet, melyek mellé egy elég igényes és szép nyakba akaszthatós BTHE-s kulcstartót is kaptunk. Az egész megkoronázása képpen pedig mákos tésztával szolgáltak a rendezők. Tényleg le a kalappal a szervezés előtt. Nem elég, hogy egy gyönyörű helyen biztosítottak számunkra a túrázási lehetőséget, mert az útvonal tényleg nagyon jól lett összeállítva és kijelölve (eltévedni egyszerűen nem lehetett), de úgy gondolom. hogy még a szolgáltatások is minden elvárásnak megfeleltek. Nyugodtan mondhatom, hogy az egyik legélvezetesebb téli túra a "Téli Tihany 20".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése