2013. október 21., hétfő

Mecseki "Kikelet" Maraton

Helyszín: Mecsek
Táv: 41 km
Szint: 1500 m
Időpont: 2013.1019.
Rajthely: Pécs

Ezen a hétvégén a Mecseki "Kikelet" Maratonnal folytatódott az őszi teljesítménytúrák sora. A hagyományoknak megfelelően a rajthely idén is a Hotel Kikeletben volt, tehát nem kellett messzire utaznunk. Ennek tudatában, szép kényelmesen 7.15-re érkeztünk meg a rajtba Andival, ahonnan nevezést követően rövidesen neki is vágtunk a 41 km-es távnak. Szerencsések voltunk, hiszen nagyon szép, igazi túrázós időnk volt végig a túra folyamán. A Mecsek ismételten a legszebb őszi arcát mutatta.
A hoteltől, a Kardos úti kulcsosházat érintve a sárga háromszögön indultunk fel a Misinára. A hegy déli lejtőjén szerpentinezve haladtunk a tv-torony irányába (1. kép), az első ellenőrző pontunkhoz. Nem túl meredeken de végig felfelé vitt az utunk, a toronyig összesen 210 m szintkülönbséget tudtunk le az első 2,4 km-en. Bemelegítésnek nem rossz.
Azt azért nem mondanám, hogy a szervezők teleszórták volna az útvonalat ellenőrző pontokkal. A tv-tornyot elhagyva jó ideig újabbal nem is találkoztunk. A következő Mánfán, 10 km-re volt. Ha a teljes távot nézzük akkor is mindössze csak 4 db volt a 41 km alatt. 
A Misinától továbbra is a sárga háromszögön haladtunk egy darabig, a Tubes irányába. A jelzések viszonylag sűrűn váltogatták egymást. Háromszög után sárga kereszt, majd sárga kör aztán a zöld kereszten érkeztünk meg a Rábay-fához, ahol több turista út is összefut. A fától a piros keresztet majd a piros négyszöget követve kissé meredek, de nem túl hosszú emelkedőn jutottunk ki a völgyből. A dombtetőtől a Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kéktúra útvonalán haladtunk tovább a Fehér kúti kulcsosházat érintve Tripammer-fáig. A kulcsosház nem csak a Dél-Dunántúli Kéktúra bélyegző helye, de egyben része is a "Mecseki barangolások háztól házig" túramozgalomnak is. Ezen a túrán egyébként egyből 5 kulcsosházat is be lehet gyűjteni (Kardos út, Fehér-kút, Lóri kulcsosház, Mecsek háza és Abaliget) a 19-ből.
Tripammer-fát követően hosszas ereszkedés következett a Mecsek Zöld útvonalán egészen a Petnyák-völgyig. Ahogyan lefelé haladtunk a völgyben, az elmúlt hetekhez hasonlóan még mindig rengeteg gombával találkoztunk lépten-nyomon. Mivel nem vagyok gomba szakértő, így csak a fotózás maradt (2. kép).
A völgyet a piros keresztet követve hosszan elnyújtott meredek emelkedőn hagytuk el É-i irányba, majd egy műutat keresztezve hasonlóan meredek, de jóval hosszabb szakaszon ereszkedtünk le. Az erdőből kiérve még egy rövid szakasz következett nyílt terepen, és már el is értük 2. pontunkat az Árpád-kori templomot Mánfa határában.
A templomtól a piros kereszt elvileg a főúton vinne tovább, de mi inkább egy biztonságosabb erdei utat választottunk, ami párhuzamosan fut a műúttal, egészen a Dóczy malomig. Váltottunk a piros jelzésre D-i irányba. Mint minden évben, így most is hatalmas dagonya következett, végig a tó mellett. A sáros szakaszt letudva a zöld háromszögön felfelé a Kecske-hát következett (4 héten belül már harmadszor....népszerű útvonal mostanság). Ahogy azt korábban már leírtam - azóta meglepő módon nem változott semmit - ismételten kemény hegymenet várt minket. De ezúttal sem fogott ki rajtunk, így Vágotpusztát (3. kép) és a Lóri kulcsosházat érintve Orfű felé haladtunk végig a zöldön.

A kulcsosház után, rövid műutas szakaszt a hátunk mögött hagyva ismét volt részünk bőven egy kis sárdagasztásban. Orfűre a Mecsek Házánál bukkantunk ki. Innét a sárga kereszt, kék kör és kék kereszt jelzéseket követve vezet a túra Abaligetre......hivatalosan.
Bevallom férfiasan mi nem teljesen ragaszkodtunk ehhez. Élvezve a jó időt és a szép őszi tájat, a térképről megfeledkeztünk és rutinból a sárga jelzést követve (4. kép) mentünk át Abaligetre. Én ezt nem mondanám különösebb ferdítésnek, hiszen a két útvonal hossza közel megegyező.

Az abaligeti műúthoz felérve (5. kép) pár métert haladtunk azon majd bal kéz felől visszatértünk a csodálatosan szép, és színes őszi erdőbe. Így egyébként akár egy 6. kulcsosház, mégpedig a Gubacsos kulcsosház is igazolható, bár mi nem ezért jöttünk erre, hiszen a jelvény már régebb óta megvan.
A kulcsosháztól felkapaszkodtunk a dombtetőre, majd a továbbiakban kisebb-nagyobb emelkedőktől eltekintve viszonylag kellemes terepen haladtunk. Gomba akadt erre felé is bőven (6. kép).
Abaligten a pontunk a tó melletti parkolóban volt. A pontőrök limonádéval és nagyon finom kókuszos keksszel várták a megfáradt turistákat. Frissítés közben, illetve, amíg Andi intézte a "papírmunkát" addig jutott egy kis idő a  nézelődésre és pár fotó készítésére. Meg kell hagyni szép helyet választottak maguknak a pontőrök! :)
Igazolás után a campingek mellett (7. kép) a kék jelzésen indultunk vissza hegyre.
Egy darabon a Denevér Múzeumtól induló denevér tanösvénnyel közösen haladtunk. Egy komolyabb emelkedővel hagytuk el Abaligetet D-i irányba. A párhuzamosan futó jelzések szép lassan leágaztak, így végül csak a kék jelzés maradt, ami tovább emelkedett, mígnem elértük a Bodó-hegy tetejét. Innét a volt Petőcz-aknához ereszkedtünk le. Búcsút intettünk a kék jelzésnek (8. kép) és a piroson folytattuk utunkat Mecsekszentkút irányába.
Hosszan haladtunk a piros mentén, elhaladva a pipás forrás felett, egy darabon a zöld jelzés is becsatlakozott Jakab-hegy felől, majd végül völgyoldalban kanyarogva érkezünk meg Éger-völgybe a kék kereszt jelzésre. Az éger-völgyi-tavat K-ről megkerülve (a tónál jelenleg komoly átalakítási, megújítási munkálatok folynak ezért el van zárva a nagyközönség elől) érkeztünk Teca Mama vendéglőjéhez (4. pont). Pontőrt itt nem találtunk, így Teca mamától kértünk pecsétet és haladtunk is tovább. Az utolsó 7 km következett.
Az út első szakaszán még maradtunk a városban. A Mecseki Zöldön indultunk Lapis felé a Középdeindol-hegyhát úton. Elég durva emelkedő és ráadásul még hosszú is, egy jó ideig haladtunk rajta felfelé. Nemsokkal azután, hogy az utolsó házat is magunk mögött hagytunk, jelzésünk zöldről a pirosra váltott. Innét már szinte végig szintben haladtunk tovább, hosszú kanyargós szakaszon a Tubes - Kis-Tubes lábánál. Úgy látszik a név kötelez, a piros jelzés mentén rengeteg piros bogyót is találni (9. kép). :)
Az út visszavezetett egészen a Kardos úti kulcsosház sárga háromszög jelzéséig. Innét ugyan azon az úton, ahol reggel jöttünk visszaérkeztünk a hotelhez.
A célban rengeteg zsíros kenyérrel és szörppel vártak. Természetesen kitűzőt és oklevelet (10. kép) is kaptunk. A kitűző jópofa, egy kilométerórát ábrázol, amelyen a teljesítés számának megfelelően gyűjthetjük a kilométereket.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése