2014. január 11., szombat

Télies Mecsek 35

Helyszín: Mecsek
Táv: 34,9 km
Szint: 1350 m
Időpont: 2014.01.11.
Rajthely: Pécs

A Mecsekben is megkezdődött a 2014-es túraszezon, ahol idén is - mint minden évben - a "Télies Mecsek"- indította az újévet. Korábban "Téli Mecsek" néven futott túra két éve már "Télies Mecsek" néven kerül megrendezésre, változatlan útvonalon.
A rajthely az Éger-völgyi Teca Mama Kisvendéglőnél volt, ami Nyugat-Mecseki túrák kedvelt kiindulópontja. A helyi túrázók körében nagyon népszerű és könnyen megközelíthető, ezért népes mezőnyre lehetett számítani. Andival 7 órakor érkeztünk meg a rajtba, ahol már javában zajlott az élet és gőzerővel folyt a nevezés. Mi sem tétlenkedünk sokáig, 7.10-kor már neki is vágtunk a "Télies Mecsek 35"-ös távjának. Az itiner szerint az Éger-völgyön áthaladó zöld jelzést kellett követnünk, ahol azonban még javában zajlik a tó megtisztítási, ezért a völgy főbejáratától mintegy 50 méterrel arrébb, jelzetlen ösvényen érkeztünk meg a völgybe és folytattuk utunkat a zöld jelzésen. Éger-völgyet elhagyva a meredek völgyoldalban szerpentinezve haladtunk Éger-tető irányába. Hangulatos, élénkzöld mohaszőnyeg borította lejtőkön végül a Mohosi-kis-kút érintésével meredek emelkedővel értük el a hegytetőt. A túra első szakasza egyébiránt nem volt túl bonyolult az első ellenőrző pontig végig csak a zöld jelzést kellett követni (1. kép). 
Éger-tetőt követőn jóval pihentetőbb, lankásabb szakaszok következtek, lehetőséget biztosítva egy kicsit  a pihenésre. Az út jó darabon kanyargott még a Jakab-hegy erdős D-i lejtőin, mígnem egy éles jobb kanyarral a zöld jelzés megindul a hegytető irányába. A hosszú meredek szakasz, végig csak felfelé, ami elég megerőltető tud lenni. Szerencsésre többnyire járható erdei utakon haladtunk, néhány helyen azonban ahol a Jakab-hegy fő tömegét alkotó vörös homokkő a felszínre bukkant kicsit sziklásabb, kövesebb volt az út, ezért a néhol vastag avarban figyelni kellett, hogy hova lépünk. A lehullott leveleknek köszönhetően azonban néha olyan dolgokat is megláthatunk, ami sok esetben rejtve maradnak a kíváncsi szemek elől (2. kép).
Miután leküzdöttük a hosszú emelkedőt kissé fáradtan, de annál lelkesebben érkeztünk fel a hegytetőn található fennsíkra. Reggeli ébresztőnek ideális volt ez a 405 méteres szintkülönbség ami Teca Mamától idáig várt bennünket. Az esőbeállóval egybeépített kilátó torony tövében, lobogó tábortűz mellett vártak a krisna híveknek öltözött pontőrök. 
Azt hogy pontosan milyen okból kifolyólag öltöznek krisnánoknak minden évben, azt sajnos nem tudom, de ahogy megfigyeltem az elfogyasztott pálinkamennyiséggel egyenes arányosságban mélyült a hitük is. Mindenesetre mi köszönettel vettük magunkhoz a finom Milka csokikat és folytattuk tovább utunkat Orfűre továbbra is a zöld jelzésen.
Átkeltünk az esőbeálló melletti kis réten, majd a Pálos kolostor romjai mellett hosszas lejtmenetbe kezdtünk a Jakab-hegy É-i oldalában. Egy rövid szakaszon csatlakozott jelzésünkhöz a Dél-Dunántúli Pirostúra jelzése is, majd rövidesen a Pipás-forrás irányában tovább is állt. Mi a zöldön felkapaszkodtunk egy kisebb emelkedő után a Körtvélyesi-hátra, amit lent, jobb kéz felől a Szuadó-völgy kísér végig. A hegyhátnak az Orfűi műút vetett véget amin pár száz méter megtétele után ismét bevettük magunkat az erdőbe. Orfű D-i részét érintve követtük a zöld jelzést egészen a Mecsek Házáig, második ellenőrző pontunkig (3. kép). 
Frissítést (finom forró teával és téli fagyival vártak minket) követően a bicikli út meredek emelkedőin hagytuk el Orfűt. A bringa út ezen szakasza nem viccel, több helyen is 10%-os meredekségű, így Orfű lapos vidékét magunk mögött hagyva csakhamar ismét a hegyek között találtuk magunkat. Mielőtt még utunk a sárga kereszt jelzésbe csatlakozott volna a kopasz fák ágai között még egy utolsó pillantást vethettünk az alattunk elterülő üdülőfalura (4. kép).
A sárga kereszt jelzését követve hosszan kanyarogtunk víz mosta szűk kis szurdokokban, amit néhány száz méter után széles eredi utak váltottak fel. Télhez képeset megannyi nyíló erdei virág tarkította a meredek erdős domboldalakat (5. kép).
Éles balkanyarral távolodtunk el a párhuzamosan futó Pécsi műúttól mélyebben bevetve magunkat az erdőrengetegbe. Útközben néhány hatalmas víznyelő mellett is elhaladtunk, majd némi kaptató után Büdös-kútra érkeztünk (6. kép).
Itt újabb ellenőrző pont következett, ezúttal azonban csak mindenki magának intézte a jelölést. A képen látható kulcsosháznál találhatjuk a Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kéktúra igazolópontját is. Büdös-kúttól a továbbiakban nagy hullámvasút következett. Először hosszú elnyújtott emelkedőn felkapaszkodtunk a sárga jelzésen található Erdei-keresztig, majd az erdei úton átbukva lefelé haladtunk Büdös-vízig. Újfent meredek kaptató következett, keresztezve a Mecseki Zöld jelzést. Végül csak sikerült elérni a hegytetőt, amin átbukva igen meredeken haladtunk lefelé a Nagy-mély-völgy irányába. A völgy bejáratától a továbbiakban a piros jelzést követve ereszkedtünk le a völgybe. Nagyon jó tempóban tudtunk lefelé haladni, ezért hamar el is értük a szépen kiépített Kánya-forrást (7. kép).
Csodálatos arcát mutatta az egész völgy, ahova pont jókor, gyönyörű napsütéses időben és tavaszi hangulatban érkeztünk meg. Ilyen időben kissé komikusan csengett a "Télies Mecsek" elnevezés. A verőfényes napsütésben csak úgy kavarogtak a színek: a mohák zöldje, a levelek narancs és vöröses árnyalatai, a sziklák szürkesége, a fák barnasága......leírhatatlan. A völgyet a bő vízzel folyó patak a kis zúgóival , kanyarulataival tette igazán idillivé (8. kép).
A völgyben hosszan végigkanyargó hangulatos erdei ösvényeket járva az ember szinte eltörpült a hatalmas fák árnyékában. Valami hasonló érzés fogott el, ahogy Andit láttam szlalomozni keresztül az erdőn (9. kép).
Sok gyönyörű kincse rejlik még a Mecsek hegy-völgyei között, de szerintem a Dél-Dunántúli Pirostúra (10. kép) legszebb szakasza kétség kívül itt található!
Sajnos bármennyire szép is a Nagy-mély-völgy, azonban  nem maradhatunk örökké. A patakon még egyszer, utoljára átkelve hagytuk el a völgyet és a zöld jelzést követve folytattuk utunkat a szintén nem csúnya Petnyák-völgyben. Nem is kellett sokat haladni, hogy elérjük a völgy nevezetességét, a meseszép Ágnes-vízesést (11. kép).
Miután a megcsodáltuk a vízesést kisvártatva átkeltünk a patakon. Még egy darabon a patakot követve kanyargós ösvényen érkeztünk el a Melegmányi-völgybe tartó piros kereszt jelzést (12. kép).
A piros kereszt elágazójától nem messze a Melegmányi-völgy gyönyörű mésztufa lépcsőinél 4. ellenőrőz pontunkhoz érkeztünk. A lépcsőket létrehozó kis patak csendesen bukdácsolt le a több méteres magasságból (13. kép)
A pontban kapott sportszeletek elfogyasztása után újult erővel vágtunk neki a következő szakasznak. Szükség is volt az energiára, mert miután magunk mögött hagytuk az Anyák-kútját, nagyon hosszú és meredek emelkedőn értünk fel az Árpádtetőre vezető műútra. Az aszfaltúton átbukva továbbra is a piros kereszten egészen a Rábay-fáig ereszkedtünk vissza. A több túraútvonal csomópontjában fekvő fától mi a piros jelzést követtük É-i irányba, továbbra is lefelé tartva. Lassan magunk mögött hagytuk jobb kéz felől a Kantavári-forrást, majd a Kantavárat is és végül az erdőből kiérve ismét egy meredekebb emelkedő következett. A kissé sáros, ragadós kaptató legyűrése után a Misina É-i lábánál elterülő Kis-rétre érkeztünk. Innét már jobbára szintben haladva, a sípályát keresztezve hamarosan Dömörkapuhoz érkeztünk. Újabb ellenőrző pont és frissítés, majd irány a Misina. A sárga jelzés sziklás, néhány kanyarral tarkított emelkedőjén közelítettünk a hegytetőre. Pár helyen, ahol a szétnyíló ágak kuszasága engedte, szép rálátás nyílott a távolban magasodó Hármashegyre és Zengőre. Az emelkedő vett még egy utolsó lendületet és végül felértünk a Tv-toronyhoz (14. kép).
A Tv-tornyot hátunk mögött hagyva, NY irányba haladva hosszú gerinctúra vette kezdetét a sárga jelzésen (15. kép).
Misinától először a Kis-Tubesre kapaszkodunk vissza, majd azt követően a Közép-Mecsek legmagasabb pontjára, a Tubesre vezet az út. Végül a János kilátó érintésével hagyjuk el a gerincet (16. kép).
A Lapisra leérkezve, az Orfűi úton átkelve kisvártatva balra, a zöld kör jelzésre kanyarodtunk. Nagyon hosszú és meredek lejtmenet következett, sokszor a levelek között megbújó nagyobb kődarabok miatt nehezen járható úton. Idő közben a piros jelzés is keresztezte utunkat, de mi maradtunk továbbra is a meredek partoldalak között kanyargó zöld körön (17. kép).
Lassan elértük Pécs első házait, de az útnak még messze nem volt vége, a jelzésünk még hosszan vezetett a házak között. Az utolsó néhány száz métert már a zöld jelzésen megtéve érkeztünk vissza Teca Mama kisvendéglőjéhez. Nem a legjobban időzítettük az érkezést, ugyanis rengetegen voltak előttünk, de miután kivártuk sorunkat mi is magunkhoz vehettük a megérdemelt (teljesítésszámmal változó) kitűzőt és oklevelet, meg persze a finom virsliket!
Összességében azt kel hogy mondjam, ismételten nagyszerű túrát zártunk. A rendezők tényleg kitettek magukért: a szolgáltatásokra abszolút nem lehetett semmi panasz, a túra nagyon szép útvonalon vezetett végig, különösen a Nagy-mély-völgy volt mesés, és még az idő kiváló volt (bár egy kis hó azért mégsem lett volna rossz). Azt hiszem jövőre nekivágok annak az 5. teljesítésnek is! :)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése