A Mecsek 600-as csúcsai

Helyszín: Mecsek

Táv: 53,9 km

Szint: 1995 m
Időpont: 2013.08.17

Rajthely: Pécs

Utólag átgondolva lehet, hogy egy kicsit korai volt még ez a túra, a hosszabb kihagyást követően, no de erről majd kicsit később.

Idén immár 2. alkalommal vettem részt a Mecsek 600-as csúcsai teljesítménytúrán, így nem volt ismeretlen számomra az útvonal. A tavalyi teljesítés után nem is volt kérdés, hogy idén is kihagyhatatlan túra lesz. Maga az út gyönyörű helyeken kanyarog végig, átszelve majd az egész Mecseket, azonban mindezért igencsak meg kell küzdeni. Az 54 km alatt leküzdendő 2000 m szintkülönbség igazi kihívás, nálam abszolút ez a mecseki túrák "király etapja".

A teljesítménytúrák szokásos velejárója a korai kelés, ez most sem volt másképp. Kissé álmosan, de 5.50-kor sikerül elrajtolni a Cserkúti Csárdánál található rajtból. Cserkúti román kori templomot (1.kép) érintve egyből meg is kezdtük mecseki 'hullámvasutunkat".

A kék háromszög kellemes kis kaptatóján indultunk meg a Jakab-hegyi babás szerkövekhez (2.kép), ahonnan a kilátás mindig lenyűgöző. Rövid nézelődés után folytattam is tovább utamat Sasfészek érintésével a hegytetőn található pálos kolostor romjaihoz, ahol az első pont várt rám. A Mecsek talán egyik legszebb szakasza ez a rész.

Jakab-hegyről a Dél-Dunántúli Kéktúra mentén az utunk Remeterétre vezet, majd onnan Lapist érintve Tubes felé vettem az irányt. Csúcshódítás előtt még letudtam a szokásos kört a Rotary körsétányon (3.kép). A körsétány É-i részén társaságom is akadt. Mintegy 100 méteren egy vaddisznó csorda csörtetett mellettem nagyjából 30 méterre, szerencsére nem felém vették az irányt.

A gerincen végighaladva Tubes, Kis-Tubes és Misina volt a sorrend, végül Dömörkapuhoz leereszkedve várt rám a 7. ellenőrző pont illetve hűséges túratársam Andi, aki a Mecsek 35 résztávra csatlakozott mellém. Az első 21 km-es etapot sikerült 3 óra 30 perc alatt abszolválni, ami edzettségi állapotomat tekintve kifejezetten jónak számított.

Rövid frissítés után immár ketten indultunk neki a fennmaradó majd 33 km-nek, amely 'nagy örömömre' még mindig tartogatott számunkra 1140 m szintet. Tripammer-fától a kék jelzésen Árpádtetőre vezetett utunk, majd átváltottunk a zöld jelzésre és leereszkedtünk a Súgói-rétre, ahol némi pogácsát vételeztünk magunkhoz. A zöldet követve Koszonyatetőn át a volt Hársas kulcsosházhoz (10. ep.) tartottunk. Koszonyatető után volt némi bizonytalanság a friss erdőirtás miatt, de szerencsére a szalagozás egyértelmű volt. Egyébként a túra teljes távjára elmondható, hogy a jelzések végig egyértelműek, a bizonytalan szakaszokon pedig szalagozás segített a tájékozódásban. Az ellenőrző pont után jött a fekete leves...legalábbis számomra. Andi nem adta különösebb jelét annak, hogy fáradna. Köves-tetőre még minden gond nélkül felkapaszkodtam, de a Hármas-hegy lábánál éreztem hogy elfogyott a lendület. 

Ez az utolsó 10 km, a Hármas-heggyel és a Zengővel nem éppen az amit az ember 40 km-el a háta mögött úgy megkívánna. Egyik hegynek sincs olyan oldala, ahonnan kellemes felkapaszkodni. Egy müzliszelet és egy magnéziumtabletta után ismét erőre kaptam egy kicsit és meghódítottuk a Hármas-hegyet. A hegytetőt azért tartanom kellett egy kisebb pihenőt. Innentől már a lefelé menet sem pihentetett, csupán csak egy sor járt mára fejemben, hogy egy klasszikust idézzek: " Én idáig jöttem, most dolgozzon a lelkem"

A Zengőre felérve már ivóvizünk is elfogyott és sajnos a pontban sem volt már frissítő. Szerencsére a pontőr saját készletből megszánt egy pohárkával. Életmentő volt. 

Lefelé a sárga, majd P+ jelzést követve, többször meg-megállva, de csak sikerült leérni a Dombay-tónál található célhoz, ahol már finom paprikás krumplival vártak a szervezők, amiből sajnos sokat nem tudtam enni, de szerencsére Andi elbánt az én részemmel is. :) Végül is 11 óra 19 perc alatt teljesítettük a távot, majd 2 órával lassabban mint egy éve, na de sebaj, van mint javítani!

Jutalmunk egy szép kitűző és egy igen jó minőségű A4-es méretű emléklap (4.kép) volt. Megérte!