Táv: 37,4 km
Szint: 1290 m
Időpont: 2013.09.28.
Rajthely: Pécs
Szeptember utolsó napjaiban eddigi leghosszabb éjszakai teljesítménytúrámra készültem. Korábban már indultam az Esti Mecseken, de az azért mégiscsak 20 km-el rövidebb táv. A túra útvonala egyébként nagyjából megegyezik a Szuadó 40 útvonalával, annyi különbséggel, hogy itt nem megyünk ki Sikondára, illetve a menetirány is fordított (1. kép).
18.00-kor rajtoltam Éger-völgyből. Ezúttal Béla tartott velem, aki napközben már letudta az "Elő a kerékpárral 97K" biciklis túrát is. A kettő együtt azért nem kis teljesítmény! Magától az útvonaltól nem tartottam, hiszen a Mecsek ezen részét már számtalanszor bejártam, tisztában voltam vele, hogy mire számítsak, azonban sötétben mindig más túrázni. Az elején próbáltunk is kicsit tempósabban haladni, hogy minél többet menjünk világosban. Az első ellenőrző pontot hamar begyűjtöttük még Éger-völgyben, majd piroson haladva gyorsan következett a Rózsa-forrás is. Nem időztünk túl sokat, folytattuk utunkat továbbra is a piroson Remeterét felé. Sajnos az időjárás nem volt túl ideális. Borongós, esős időnk volt, így hamar ránk esteledett. Remeterétről már teljes sötétségben kapaszkodtunk fel a zöld kereszten a Sós-hegyi kilátóhoz (3. ep)
A kilátótól Lapisra ereszkedtünk vissza, ahonnan a Mecseki Zöldtúra útvonalán indultunk tovább. A túra talán legkeményebb szakasza várt ránk. A megelőző napok kitartó esőzésének következtében az út kellő mértékben fel volt ázva, így elég csúszós, sáros szakaszokkal találkoztunk. A Zsidó-völgyben egyébként nappal sem egy leányálom végigvergődni, nem hogy éjszaka a sötétben. Rendkívül csúszós, sziklás út vezet le a völgyben keresztbe dőlt fákkal tarkítva. Azonban nem csak akadályból, hanem gombából is rengeteggel találkozhat aki erre téved. Talán mégy egy gombakiállításon sincs ennyi fajta mint amennyivel itt találkoztam. Kicsit belassulva de abszolváltuk az akadályt. A Kőlyukhoz leérve már 12 km-en és az 5. ponton is túl voltunk.
Ismét a piros jelzésen haladtunk egy kicsit a 66-os út irányában, de még mielőtt megközelítettük volna a főutat letértünk balra a zöld kör jelzésen. A Kecske-hát nagyon kemény és durván meredek emelkedőjét leküzdve érkeztünk meg Vágotpusztára. A mindössze egy utcányi település kísértetiesnek tűnt a sötétben.
Újra visszatértünk a zöld jelzésre amin egészen a Lóri kulcsosházig mentünk le, ahol kicsit feltöltődtünk a pontban zsíros kenyérrel és üdítővel. A pihenőt követően Őrfű felé vettük az irányt a sárga négyszögön. Sáros csúszós szakaszok át érkeztünk meg a Lóri-völgybe. A völgyben folyamatosan a patak medret kerülgettük hol jobbról, hol balról, számtalanszor átkelve azon. Víz éppen nem volt benne, csak nagy mennyiségű hordalékkő. Nagyon kellett figyelni, hogy hova lép az ember.
A kilátótól Lapisra ereszkedtünk vissza, ahonnan a Mecseki Zöldtúra útvonalán indultunk tovább. A túra talán legkeményebb szakasza várt ránk. A megelőző napok kitartó esőzésének következtében az út kellő mértékben fel volt ázva, így elég csúszós, sáros szakaszokkal találkoztunk. A Zsidó-völgyben egyébként nappal sem egy leányálom végigvergődni, nem hogy éjszaka a sötétben. Rendkívül csúszós, sziklás út vezet le a völgyben keresztbe dőlt fákkal tarkítva. Azonban nem csak akadályból, hanem gombából is rengeteggel találkozhat aki erre téved. Talán mégy egy gombakiállításon sincs ennyi fajta mint amennyivel itt találkoztam. Kicsit belassulva de abszolváltuk az akadályt. A Kőlyukhoz leérve már 12 km-en és az 5. ponton is túl voltunk.
Ismét a piros jelzésen haladtunk egy kicsit a 66-os út irányában, de még mielőtt megközelítettük volna a főutat letértünk balra a zöld kör jelzésen. A Kecske-hát nagyon kemény és durván meredek emelkedőjét leküzdve érkeztünk meg Vágotpusztára. A mindössze egy utcányi település kísértetiesnek tűnt a sötétben.
Újra visszatértünk a zöld jelzésre amin egészen a Lóri kulcsosházig mentünk le, ahol kicsit feltöltődtünk a pontban zsíros kenyérrel és üdítővel. A pihenőt követően Őrfű felé vettük az irányt a sárga négyszögön. Sáros csúszós szakaszok át érkeztünk meg a Lóri-völgybe. A völgyben folyamatosan a patak medret kerülgettük hol jobbról, hol balról, számtalanszor átkelve azon. Víz éppen nem volt benne, csak nagy mennyiségű hordalékkő. Nagyon kellett figyelni, hogy hova lép az ember.
A völgy végében a Nagy-kő-oldalnál 7. ellenőrző pontot is elértük, majd a sárga jelzésen Orfűre érkeztünk. A távolban a Balázs hegy fényei érdekesen táncoltak a kissé ködös, párás levegőben. Az Orfűi-tó mellett hosszan haladtunk a bicikli úton, majd a Sárkány-szakadékon át a műútig kapaszkodtunk fel. A térkép szerint a kék kereszten kell tovább haladni, de sajnos az út elején eléggé ritka a jelzés, szerencsére már többször is jártam a Szuadó völgyben így tudtam merre kell menni, aztán idővel a jelzések is jöttek. A völgy háromnegyedénél, a Laci-forrásnál volt a pontunk, hűsítő vizével ezúttal is oltottunk szomjunkat. Frissítés után a Szuadó-nyergen át (hol egyébként a Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kéktúra igazoló pont is van) folytattuk utunkat.
A Dél-Dunántúli Kéktúra jelzésén Jakab-hegyre kapaszkodtunk fel. Igaz hogy hosszan, végig felfelé haladtunk, de szerintem talán innen a egyik legkevésbé megerőltető út Jakab-hegyre. A hegytetőre érve sajnos a sötétben sokat nem láttunk a Pálos kolostorból és a kilátóból, ezért mentünk is tovább a kék háromszög leágazásik. Itt ismét egy igen kemény szakasz következett. A Sasfészek meredek, sziklás és az eső miatt igen csak csúszós lejtőjén, esti sötétségben kellett leereszkedni a Babás szerkövekig. Ez már-már életveszélyes mutatvány kategóriába sorolható. Szerencsére minden gond nélkül lejutottunk.
A Babás szerkövektől igen hosszú lejtmenet következett. 5,6 km-en át mentünk lefelé Éger-tetőt érintve a Mohosi-kis-kútig, utolsó pontunkig. A túra közben több helyen is volt, hogy szemerkélt az eső, de nehogy már megússzuk eső nélkül, az utolsó pár száz méteren masszívan el kezdett esni. Ez már nem szegte a kedvünket hiszen a cél belátható közelségben volt. 2.41-kor meg is érkeztünk Teca mama vendéglőjéhez, ahol a szervezők meleg virslivel és több tálca sütivel vártak ránk. Falatozás előtt gyorsan átvettük a teljesítésér járó kitűzőt és emléklapot (2. kép), Bélának természetesen jár a Simics Tamás emléktúra kitűző is az Elő a kerékpárral 97K és az Mecsek éjszakai egyidejű teljesítésért.
A Dél-Dunántúli Kéktúra jelzésén Jakab-hegyre kapaszkodtunk fel. Igaz hogy hosszan, végig felfelé haladtunk, de szerintem talán innen a egyik legkevésbé megerőltető út Jakab-hegyre. A hegytetőre érve sajnos a sötétben sokat nem láttunk a Pálos kolostorból és a kilátóból, ezért mentünk is tovább a kék háromszög leágazásik. Itt ismét egy igen kemény szakasz következett. A Sasfészek meredek, sziklás és az eső miatt igen csak csúszós lejtőjén, esti sötétségben kellett leereszkedni a Babás szerkövekig. Ez már-már életveszélyes mutatvány kategóriába sorolható. Szerencsére minden gond nélkül lejutottunk.
A Babás szerkövektől igen hosszú lejtmenet következett. 5,6 km-en át mentünk lefelé Éger-tetőt érintve a Mohosi-kis-kútig, utolsó pontunkig. A túra közben több helyen is volt, hogy szemerkélt az eső, de nehogy már megússzuk eső nélkül, az utolsó pár száz méteren masszívan el kezdett esni. Ez már nem szegte a kedvünket hiszen a cél belátható közelségben volt. 2.41-kor meg is érkeztünk Teca mama vendéglőjéhez, ahol a szervezők meleg virslivel és több tálca sütivel vártak ránk. Falatozás előtt gyorsan átvettük a teljesítésér járó kitűzőt és emléklapot (2. kép), Bélának természetesen jár a Simics Tamás emléktúra kitűző is az Elő a kerékpárral 97K és az Mecsek éjszakai egyidejű teljesítésért.
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése