Tolna 50

Helyszín: Szekszárdi dombság
Táv: 47,7 km
Szint: 1100 m
Időpont: 2013.09.07.
Rajthely: Kakasd

A Mecsek után a második leggyakoribb túra célpontom a Szekszárdi dombság. A itteni túrák igen népszerűek, mind a Bartin Maratonon mind a Tolna 50-en minden évben sokan rajtolnak. 

A rajthely megközelítése ezúttal nem volt egyszerű, lévén hogy tömegközlekedéshez vagyok kötve, így a legrövidebb út is 2 órás utazást jelentett, legalább 4 órai keléssel, amihez annyira nem volt kedvem. Szerencsére a főszervező közbenjárásával sikerül egy pécsi fuvart szereznem, így a probléma elhárítva.

Idén immár 3. alkalommal vágtam neki a Tolna 50-nek. A korábbi két évhez képest jelentős változások történtek az útvonalban, szerintem előnyére (nem mintha eddig bármi gond lett volna vele).
Megváltozott a rajthely, Bonyhádról átkerült Kakasdra. A rajtba a tervezettnél kicsit később érkeztem meg, nem sokkal zárás előtt, de végül is 7.40-kor sikerült elrajtolnom a helyi faluházból. Az útvonal (1. kép) gyors áttanulmányozás után indultam is a Sötétvölgyi tábor felé a kék négyszög, majd az Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kéktúra jelzéseken. A tábor előtt fél szemmel azért a bal oldalt található rétet is figyelni kellet ahol eközben íjászat zajlott.

A ponton egy almát magamhoz vettem, majd némi hegymenet következett. Szerencsére nem tartott túl hosszan és ismét szintben lehetett haladni. 2,5 km után jött is a 2. ellenőrző pont, ami kicsit trükkösre sikeredett. Az itinerben nem említették, hogy ez a pont önjelölős, így én is kerestem a pontőrt.....hiába. Előttem több bringás is simán továbbhajtott (na igen azt el is felejtettem említeni hogy a Tolna 50 teljesítménytúra egyben bringás túra is, azaz biciklivel is teljesíthető). Némi keresgélés után csak meglett a pontot jelző papír. Kevés időt vesztettem, de legalább megvan az igazolás. Későbbiekben sok túrázóval találkoztam, akiknek kimaradt ez az igazolás. Az itteni kisebb kavarodástól eltekintve nem is tudok több negatívumot mondani a túráról, a fennmaradó szakaszokon minden nagyon klappolt. A jelzések, a szalagozott szakaszok egyértelműek voltak, a szolgáltatás több mint kielégítő.
A ponttól rövid szakaszon még a sárgán, majd a piros jelzésre áttérve érkeztem meg Szekszárd határába. Ismerős szakasz, a Bartina Maraton útvonala is erre vezet. Nagyon hangulatos pincék és szőlőföldek között kanyarogva érkeztem meg a 3. ponthoz. Miközben elfogyasztottam két nagyon finom pogácsát amit a pontőröktől kaptam, volt időm kicsit körbenézni. Erről a DNY-i magaslatról Szekszárd nagy része belátható, szerencsére szép időnk volt, így semmi sem zavarta a kilátást. Még el tudtam volna időzni itt egy picit, de tovább kellett indulni. Utam végig a zöldön vitt D-i irányba egész a következő pontig. Sokszor kellett hátra figyelni, mert ekkor kezdtek utolérni nagyobb csoportokban a később rajtoló bringások.
10.15-kor érkeztem meg a Mousz káplnánál (2. kép) lévő pontba. Szőlőcukor, gyors frissítés és irány tovább a zöldön.

Ekkor már kezdett igen meleg lenni, és sajnos nem túl sok árnyékos szakasz volt, viszonylag keveset mentünk zárt erdőben. Következő pont ismét önjelölő volt, egy meredek domb tetején elhelyezve. Itt nem is időztem semmit, irány Alsónána. A faluba érve nagyjából fél távnál tart a túra. A pont pincehegyei panzió mellett volt. A pontőrök felkészülten várták a megfáradt túrázókat, zsíros kenyér készleteik kimeríthetetlennek tűntek. Azt hiszem itt vesztettem némi időt. :)

Alsónánáról Szálkára (3-4. kép) vezetett utunk a zöld kereszt, majd kék háromszög jelzésen. Szálkán a tó K-i végén várt a pont. Gyors igazolás, pár csokis keksz és indultam tovább az országos kéken.

A falutól egy igen meredek emelkedővel vettem búcsút. A Dél-Dunántúli kék az innét mindössze 3,5 km-re található Grábocra visz. Grábóc nevezetessége a gyönyörűen felújított szerb ortodox templom (5. kép) és kolostor. Teljesítménytúrák alkalmával rendre kinyitják és szabadon látogatható. A kolostor lakói mára már igencsak redukálódtak, mindössze két apáca él itt. Pontunk a kolostor bejáratánál található.

Grábócot tehénistállók és nagy legelők közt elhagyva továbbra is a kéken haladva hosszan emelkedő elnyújtott úton kell továbbmennünk. A dombtetőre felérve egészen a grábóci vadászházig ereszkedünk vissza, majd ismét hosszú kaptató vár ránk. Itt elégé hullámvasút jellege van túrának. Az emelkedőt leküzdve a Fekete kútig ismét lefelé haladunk. A forrás egyben az utolsó előtti ellenőrző pont is. Itt egy kicsit tovább pihentem, időt hagyva némi regenerációra. A nagy meleg és a kissé túlzottan megpakolt hátizsákom kezdett kimeríteni. Pár pohár hideg forrásvíz és egy magnézium tabletta után nekiindultam az utolsó 7 km-nek. 

A forrás jelzése visszavitt a kékre. Egy darabon hangulatos völgyoldalban, a Sötétvölgyi tanösvényen haladtam, míg a túra elejéről ismerős kék négyszögön kapaszkodtam vissza. El is felejtettem, hogy ez ilyen meredek és hosszú. De itt még nem Kakasdra tartottam, vagyis nem közvetlenül. A kék négyszöget elhagyva a piros háromszögön még a Sötétvölgyi kilátónál (6. kép) volt jelenésem.

 Utolsó pont begyűjtve, irány a cél. A pontőr felhívta a figyelmemet, hogy ne nagyon térjek le az útról, mert a területen aktív vadászat zajlik éppen....."vicces". A kilátótól nagyon meredeken visz le az út kék körre, jobbnak láttam lekocogni rajta. A jelzés kis patak mellett végigfutva visszavezet a faluba (7. kép). A faluban még pár száz méter és 8 óra 15 perces idővel meg is érkeztem a célba. 

A végére azért sikerült rendesen elfáradni. Ilyenkor mindig megfogadom, hogy legközelebb negyed annyi cuccal indulok csak neki túrázni.... :)

A nap egyik legjobb dolga azonban még hátravolt. Az oklevél (8. kép) és kitűző átvétele után virslivel kedveskedtek a szervezők. Ahogy megtudtam, egy helyi, bonyhádi hentestől szerezték be, de én még ilyen finomat nem ettem túrán.....szerencsére repeta is volt!