Kakukkhegyi Éjjel "Újratöltve" 10,5

Helyszín: Budai-hegység
Táv: 10,5 km
Szint: 323 m
Időpont: 2014.08.30.
Rajthely: Budapest

A "Pilisi Trapp 40" levezetéseként este Budapest felé vettük az irányt, hogy egy könnyed 10,5 km-es sétát tegyünk a Budai-hegység éjszakai égboltja alatt. A "Kakukkhegyi" túrasorozat 3. állomásaként a Gyermekvasút Szépjuhászné állomására látogattunk el, ahova háromnegyed hét körül, még világosban érkeztünk meg (1-2. kép). 

Az állomás büféje előtt már nagy volt a nyüzsgés, folyamatosan zajlott a rajtoltatás. Mi sem haboztunk soká és gyorsan alávetettük magunkat az ilyenkor szokásos procedúrának. A túra iránt egyébként fokozott volt az érdeklődés, amit mi sem mutat jobban, minthogy a rajt nyitása óta nem telt el egy óra és már 200 elrajtoltak előttünk (legalábbis a sorszámunk alapján). Miután kézhez kaptuk az itinerünket, meglepődve láttuk, hogy térképet nem kaptunk, ehelyett egy másfél oldalas szöveges leírást követve kell végigmenni a túrán. Amint kibogarásztuk a helyes útirányt az állomást hátrahagyva már útra is keltünk (3. kép).

A parkolón átvágva rátértünk a zöld körút jelzésre és K-i irányba elhaladtunk az állomás alatt, majd a sínektől nem túlságosan eltávolodva kellemes erdei ösvényen gyalogoltunk (4. kép).

Néhány percnyi sétát követően átkeltünk a sínpáron, majd kisvártatva a Hárs-hegyi-nyereghez érkeztünk (5. kép). 

Az útelágazásnál a sárga sáv jelzésre váltottunk, amin enyhe lejtmenetet követően újfent kereszteztük a síneket. Az átkelést követően egy rövid szakaszon még szorosan a vasúti töltés mellett haladtunk, mígnem a Hárshegyi állomást érintve tovább folytattuk ereszkedésünket a széles földúton. Pár száz métert követően balról csatlakozott jelzésünkhöz a sárga körút jelzése is, majd az egybefonódó jelzéseket követve egészen a Nagykovácsi útra értünk le. Óvatosan átkeltünk az úttesten és a Hűvösvölgyi úttal párhuzamosan haladtunk tovább lefelé (6. kép).

Egy rövid, mindössze pár perces séta várt még ránk és már meg is érkeztünk a Gyermekvasút hűvösvölgyi végállomásához. Az állomás épülete előtt villódzó fények jelezték első ellenőrzőpontunkat, ahova gyorsan be is csekkoltunk (7. kép).

Pecsételést követően átsétáltunk a kisvasút hídja alatt, majd enyhe emelkedő mentén továbbra is a sárga körút jelzését követtük. Rövid ideig becsatlakozott hozzánk a kék sáv is, melynek a Fazekas-hegy felé forduló ösvényen rövidesen búcsút is intettünk. Kicsit jobban nekilóduló emelkedőn felkapaszkodva hamar letudtuk a nem túl megerőltető hegymenetet, hogy a túloldalon nem sokkal később a Villám utca durván meredek lejtőjén ereszkedjünk le a Nagyrét utcához (8-9. kép).

A széles műút mellett egy magas fára erősített kódot feljegyezve letudtuk második pontunkat is, majd a fák közé visszatérve ismét szembetalálkoztunk a kék sávval. Kiépített gyalogúton hamarosan a szélesen elterülő Nagy-réthez érkeztünk, melynek szélében haladva szép lassan megkerültük azt. A Nagykovácsi úton újfent átkelve jobbra fordultunk a piros kereszt Ny-nak tartó jelzésén, miközben lassacskán ránk esteledett. Előkerültek a lámpák a zsákból, majd folytattuk tovább utunkat az enyhén emelkedő, de azért jól járható, széles ösvényen. Egy elnyújtott bal kanyart követően ráfordultunk a piros sáv jelzésre és egy rövid szakaszon a Szépjuhászné úton sétáltunk. Az aszfaltnak búcsút intve balra letértünk az erdőbe és hosszas hegymenetbe kezdtünk a Fekete-fej Ny-i lejtőin haladva. A kezdetben széles földút fokozatosan keskeny, köves ösvénnyé szűkült, ahogyan közelítettünk a hegytető felé. Némely szakaszán eléggé bedurvult a kaptató, de végül csak sikerült legyűrnünk az akadályt. A hegy túloldalán hosszú meredek ereszkedésbe kezdtünk a már teljes sötétségben, miközben minden lépésünkre nagyon ügyeltünk a sziklás-köves talajon. Miután ismét békésebbé szelídült a terep rögtön meg is érkeztünk a Feketefej utcában a 3. pontunkhoz is (10. kép).

A gyors pecsételést követően D-re indultunk tovább a piros kereszt mentén, még egy jódarabon a műutat koptatva. Elsétáltunk a Petneházy Golf Club és Hotel előtt, majd bal kéz felől az Erzsébet-kilátó gyönyörűen kivilágított épülete sejlett fel a távolban. A jelzést követve szép lassan betértünk az erdőbe, ahol széles földúton gyalogolva haladtunk előre (11. kép).

Rövid sétát követően kis időre hátrahagytuk a jelzett utat, mivel az itiner szerint igen sáros szakasz várt volna ránk, ehelyett egy a piros kereszttel párhuzamosan futó, széles földútra tértünk rá bal kéz felől. Pár száz méter megtétele után, egy enyhe emelkedő tetején aztán ismét felvettük a piros kereszt jelzés útvonalát és újfent zárt erdőben haladva szép lassan csorogtunk lefelé. Egy ponton a széles erdei útról letérve szűk, bokrokkal kissé benőtt ösvényen vezetett át a jelzés, majd az újfent kényelmessé váló úton hamarjában a Szilfa-tisztásra értünk. A széles mező szélében balra fordultunk a sárga keresztre, amin egy rövid átvezető szakaszt követően a Csacsi-rétre értünk. Az újabb pontban ismét kódot kellett feljegyeznünk (12. kép).

A pontból jól járható széles úton DK-i irányba indultunk tovább, amelyen egy enyhe lejtőt követően a Budakeszi útra érkeztünk meg (13-14. kép).

Az úton óvatosan átkelve balra fordultunk és egy darabon párhuzamosan haladtunk az aszfaltcsíkkal. Néhány száz méter után a sárga keresztet ismét piros keresztre cseréltük, de az útirányt továbbra is tartva ÉK-nek tartottunk. Szép lassan jobb kéz felől a Gyermekvasút nyomvonala is mellénk szegődött, melyen rövidesen átkelve ismét kiértünk a Budakeszi útra (15. kép).

A műúton, majd a parklón is átvágva végül aztán visszaérkeztünk a Szépjuhászné állomásra, mellyel könnyed esti sétánkat be is fejeztünk. A büfé előtti asztaloknál rövid sorban állást követően átvehettük a teljesítésért járó kitűzőt, illetve oklevelet és természetesen a jó, öreg "zsíros deszka" sem maradhatott el (16. kép).

A "Pilisi Trapp 40" után nekünk mára ennyi jutott, de ez így pont elég is volt. Kellemes, nem túl megerőltető éjszakai túrán vagyunk túl, ahol inkább a kikapcsolódás és a közös családi program kerül előtérbe, mintsem a sportteljesítmény. Az útvonal nem túl látványos, de azért rendben volt, a Gyermekvasutat kerülgetni kifejezetten hangulatos. A pontokban és a célban is egyaránt kedves és segítőkész szervezők várták a túrázókat, de sajnos a szolgáltatás lényegében kimerült pár szem nápolyiban a Feketefejnél és a célban osztogatott zsíros, illetve lekváros kenyerekben, ami egy ezresért még rövid távon sem túl combos. Összességében azért azt mondom, hogy jó volt ez a kis túra, mely nagyon jól átadta a klasszikus éjszakai túrák hangulatát.